#514 • 2019. 07. 16. • Kesztölc, Cimbivel

Nem fogok minden Cimbis futásomról beszámolót írni (az #511-es is kimaradt, pedig nagyszerű volt), de erről úgy érzem, muszáj szót ejtenem. Cimbi még nincs négy hónapos, másfél hónapja él velem, összesen egy tucatszor voltunk sétálni, ebből ez a mai a negyedik, ami intenzívebb, futásnak nevezhető mozgás volt. És nem találok rá szavakat, mennyire összehangolt páros…

Tovább

#512 • 2019. 07. 08. • Kesztölc összes (még befutatlan) #5

Összekötöm a pontokat – ismerős helyek, hangulatok, emlékek kapcsolódnak… Múlt héten a Homoki-szőlők ajándékait vittem magammal, most a mellette elterülő akácos varázsol el, húsz éves emléket idézve: a barackosét, melyet barátaimmal sátrazva, egész napos fröccs-mámorban őriztünk egy bottal. „Soktörzsű” fa hívogat. Miközben megölelem, megérintenek az első napsugarak. Erre futottam tavaly, télen, hideg, kék-barna tájban. Összekötöm…

Tovább

Tizenharmadik telefonom és tizenötödik fényképezőgépem: OnePlus 7 Pro

Május 14-én kíváncsian vártam egyik legjobb emlékű telefonom gyártója, a OnePlus legújabb bejelentését. Másnap megrendeltem, és egy héttel a bejelentése után már használatba is vettem egy OnePlus 7 Pro-t. A OnePlus 3-as jó emléke, és a bejelentésen elhangzottak okán hatalmasak voltak az elvárásaim, és sajnos csalódnom kellett. Hangsúlyozom: a hatalmas elvárásaimhoz mérten – a OnePlus…

Tovább

#510 • 2019. 06. 30. • Kesztölc összes (még befutatlan) #4

Cimbi okos. Már tudja, hogy nagyjából három óra múlva finom, lenyalható, sós izzadtsággal borítva, „új emberként” térek haza. Néha muszáj megállni. Mint most, a Homoki-szőlőknél. A napsugarakban fürdő illatos virágsokaság, a bogarak zümmögése, a táj egyszerű szépsége megállít. Orromnak, fülemnek, szememnek mindnek jut valami gyönyör. Elrakom e nagyszerű ajándékot egy lélekbugyorba és folytatom utam… Havi…

Tovább

Egy hónapja itthon, Kesztölcön

Ahogy már írtam, szerelem volt ez első látásra. És ha most kérdezed, milyen egy szóval, azt felelem: imádom! Kesztölcöt, és ezen belül az otthonomat is. Fáraszthatnám magam azzal, hogy megpróbálom cizelláltan szavakba önteni, de inkább csak néhány történést verbalizálok, aztán meséljenek a képek (belülről többet miután kész lesz): #1 Május van, hűvösen szép idő, gyönyörű…

Tovább

#509 • 2019. 06. 26. • Kesztölc, első futásom Cimbivel

18:22, de még mindig 30 fok felett van a hőmérséklet. Nem baj, elterveztem, megcsináljuk – kezdetnek legyen csak egy rövid: Klastrompusztáig és vissza. Cimbi folyamatosan „kinéz” rám oldalra, mintha azt kérdezné: hogyhogy nem állunk meg? Klastrompuszta határáig folyamatosan futunk. Itt megöleljük egymást, mondom: ügyes vagy, nagyon ügyes, most forduljunk vissza! Cimbi mintha értené amit mondok…

Tovább

Négylábú cimborám: Cimbi

Luca miatt van az egész – akárcsak a futás. Ő mindig is kutyát szeretett volna, aztán macskáink lettek. Feleségem semmiképp nem akart kutyát, így hát szétköltözésünk után nála maradtak a macskák, én pedig bevállaltam egy kutyát – kételyekkel és aggodalmakkal telve, csak a lányom kedvéért. Ráadásul Lucának mindenképp border collie kellett, a világ legokosabb, de…

Tovább

HalasiZsolt 4.5

Mikor tavaly azt írtam, kiteljesedés, eszembe nem jutott, hogy ez egy év múlva válás és költözés után, új, kesztölci otthonomban történhet meg. De innen nézve már így kerek; és most pontosítok is: önmagamnak elég lenni – ezt kívánom magamnak 45. születésnapom alkalmából! Egy barátom találóan megfogalmazta: A vetítővásznat nézed, miközben te vagy a vetítőgép (is).…

Tovább