„Cipésznek lyukas a cipője” ugyebár, mondhatni tipikus; de ha már 2017 óta nem frissítettem a portfólióm, legalább az elmúlt három évben általam készített honlapokat bemutatom itt, a sajátomon – igyekszem november végéig minden héten egyet. A 4 éve tartó (az előző, nem általam készített honlappal épp egyidős) munkakapcsolat mellett közel évtizedes barátság is fűz a…
Tovább
„Cipésznek lyukas a cipője” ugyebár, mondhatni tipikus; de ha már 2017 óta nem frissítettem a portfólióm, legalább az elmúlt három évben általam készített honlapokat bemutatom itt, a sajátomon – igyekszem november végéig minden héten egyet. A Szent Márton Waldorf Iskola honlapjáról már tavaly november végén elkezdtünk egyeztetni, hogy az új iskola januári bemutatkozó alkalmairól már…
Tovább
Válság idején egy grafikus viszonylag könnyen nélkülözhető, így mostanában több időm marad a gondolkodásra – és persze ezzel fordított arányosságban jóval kevesebb pénzem a megélhetésre. Miért vagyok itt? Mi a küldetésem? Mivel tudok örömöt okozni? Mi az, amit szívvel-lélekkel tudok csinálni? Ezeket kérdeztem magamtól. És a válaszok mind egy irányba mutattak: futográfusként vagyok leginkább a…
Tovább
A majdnem teli Hold épp a horizont alá készül bújni, miközben az autóban ülve, Kesztölcöt átszelve Cimbivel egy új futó kalandra készülünk. Épp csak elkezdtünk futni, de Cimbi már sebességet vált, és mintha puskából lőtték volna ki, az általam még érzékelhetetlen vadak nyomába ered. (Mielőtt esetleg valaki figyelmeztetne: tudom, ez így nem szabályos, és tisztában…
Tovább
Márciusi futográfiáim:
Tovább
Éjféltől kijárási korlátozás van érvényben. A szokásos futó kalandomat emiatt nem szívesen törölném a „hetirendemből” – naiv aggodalommal ülök az autóba, készülve a rend őreivel való találkozásra. A hatósági számonkérés elmarad, így nincs alkalmam elmondani, amit most leírok: ezzel teszem a lehető legtöbbet az egészségemért, ha otthon maradás helyett futni megyek.* Kezdődjék hát a felfedezés,…
Tovább
Minden zárva (nem csak mert hajnal van), a parkolók „körbeszalagozva” – apokaliptikus hangulat a visegrádi Fellegvár környékén… Eljátszom a gondolattal: emberként egyedül maradtam, én vagyok a járvány egyetlen túlélője. Futás után hazatérve előveszem majd a pincéből a fatüzelésű kályhát, mert áram se lesz már sokáig. Élelmiszerhez hozzájutok még jó darabig a boltokat „fosztogatva”, de a…
Tovább
A koronavírus (COVID-19) miatt kialakult rendkívüli helyzetre való tekintettel úgy döntöttem, hogy mindannyiunk biztonsága érdekében futográfus projektem itthonról folytatom. Az alábbi – és a határozatlan idejű visszavonásomig minden ezt követően a honlapomon megjelenő – fotórealisztikus pixelhalmazok csupán teremtő képzeletem illuzórikus megnyilvánulásai. A Kálvária utcában örömmel fedezem fel a házat, melyet egy ingatlanközvetítővel néztem meg tavaly…
Tovább
4:45 – ébreszt a telefonom. Az alsó szinten Cimbi is felébred, hallom megrázza magát. Én is megpróbálom e technikát: megrázom a fejem. Hallom, hogy lent Cimbi morogni kezd; és magam elé képzelem, amint a telkemen elszaladó, soha vissza nem térő álmomat morogja. Nosza, gyerünk, felülök az ágyban… aztán két lábra állok, és elindulok a fürdőszoba…
Tovább
Sötét van, nincs kedvem, aggódom… mindennapos küzdelmem – tonnányi teherrel ülök az autóba… Futni kezdünk, és minden egyes lépéssel könnyebb vagyok – a kelő Nap fénye (még ha csak a felhők mögül is) egyre több futografálni valót fest körém, és Cimbi folyamatos lelkesedése is harsogja, hogy minden így van jól: télutó barnasága, rügyek fakadása, ágak…
Tovább
