kesztölci otthonomban
Emlékszel még? Van egy ház, amibe beleszerettem. Itt élek lassan négy hónapja; de csak három napja pakoltam ki az utolsó, költözéskor becsomagolt dobozom, és tegnapelőtt szereltem fel az utolsó lámpát és fűtőtestet. Miért? Mert az elmúlt fél évem „főszereplője” a hajópadlózás és annak előkészületei voltak. Nem gondoltam, hogy ennyire hosszú ideig fog tartani (kb. 400…
Tovább
Már ideköltözésem előtt szimpatikus volt nem csak a település, de grafikusként a honlapja is. Az viszont eszembe se jutott, hogy szerepelni fogok rajta, most mégis megtörtént (kattints a nagyításhoz):
Tovább
…nem értem, miért nem talál ide senki? És nemhogy a Google Street View autója nem járt még erre, de az utca a Google térképén egyáltalán nem is szerepel! Nem is kérdés, hogy Soros miatt van ez is! Vagy Orbán miatt! Vagy a kettő kizárja egymást? A lényeg, hogy mélységesen fel vagyok háborodva!
Tovább
Ahogy már írtam, szerelem volt ez első látásra. És ha most kérdezed, milyen egy szóval, azt felelem: imádom! Kesztölcöt, és ezen belül az otthonomat is. Fáraszthatnám magam azzal, hogy megpróbálom cizelláltan szavakba önteni, de inkább csak néhány történést verbalizálok, aztán meséljenek a képek (belülről többet miután kész lesz): #1 Május van, hűvösen szép idő, gyönyörű…
Tovább
Luca miatt van az egész – akárcsak a futás. Ő mindig is kutyát szeretett volna, aztán macskáink lettek. Feleségem semmiképp nem akart kutyát, így hát szétköltözésünk után nála maradtak a macskák, én pedig bevállaltam egy kutyát – kételyekkel és aggodalmakkal telve, csak a lányom kedvéért. Ráadásul Lucának mindenképp border collie kellett, a világ legokosabb, de…
Tovább
