#598 • 2021. 01. 09. • Szigetmonostor (Cimbivel)

„Belépés csak engedéllyel” – áll a táblán egy behajtani tilos jel alatt. Szerencsére mindig magamnál hordom az engedélyem: a kíváncsiságom, „behajtok” hát… (Félreértés ne essék: egyáltalán nem vagánykodom a szabályszegéseimmel, de ahogy 12 éves lányomnak is elmagyaráztam, a szabályok arra vannak, hogy elgondolkodtassanak. Kérdéseket tegyél fel velük kapcsolatban, és ha a válaszok eredője a szabályszegés…

Tovább

#597 • 2021. 01. 02. • Szigetmonostor (Cimbivel)

Az autóban arról ábrándozom, milyen jó lesz majd pár óra múlva a kád forró vizében áztatni fáradt, átfagyott testem. Érted mennyire súlyos? Már odafelé a leendő kalandunkat követő jövőre vágyom! Hol van itt a jelenben levés, a most teljes átélése? Mintha visszafelé haladnék azon a bizonyos szellemi úton, amit talán csak én képzelek oda… Egyébként…

Tovább

#596 • 2020. 12. 27. • Tahitótfalu – Kisoroszi (Cimbivel)

Kéz- és lábfejek, a „gyenge” pontjaim – csak ezek, de ezek fagypont alatt sokszor már fájón fáznak (főleg előbbi). Most mégis örülök a -8 °C-os hőmérsékletnek, mert egyrészt kipróbálhatom, „mit tud” gyermekemtől és anyukájától kapott egyik karácsonyi ajándékom, a Forclaz Trek 500-as kesztyű; másrészt a fagy nálam a tisztaság „szinonímája” is – végre nincs sár!…

Tovább

#595 • 2020. 12. 19. • Kisoroszi (Cimbivel)

Előző futó kalandunk nyomasztó emlékének hangulatát erősíti, hogy hetek óta nem láttam a Napot, és ezúttal is szürke felhőfüggöny takarja Őfelségét. A Szentendrei-sziget északi partján is belefutunk a műanyagpalackokkal tarkított ártéri dzsungelbe, de Cimbi most a szokottnál kisebb amplitúdóval „rezeg” körülöttem. És itt is van a Fővárosi Vízműveknek fegyveres őrrel őrizetlen (táblával őrzött) területe; melynek…

Tovább

#594 • 2020. 12. 12. • Tahitótfalu – Kisoroszi (Cimbivel)

Utunk elején őzeket látunk. Cimbinél előbb veszem észre őket, így még fotózni is van időm: egyetlen képen négylábú barátom a menekülő vadakkal. Előbbi mozdulatlanul figyel, mert megkértem rá, hogy ne kergetőzzön. Büszke vagyok rá – írtam már? Ártéri keszekuszaságban, indák sűrűjében, korhadó ágakon, emberi szemetek között lépkedve próbálunk haladni a térképre rajzolt úttalan útvonalon. És…

Tovább

#593 • 2020. 12. 06. • Kisoroszi (Cimbivel)

Az új cipőm kényelmes (Decathlonos EVADICT MT2 – esetleg majd írok róla külön bejegyzésben); az új telefonom pedig egyszerűen nagyszerű. Egyfelől szánalmas, hogy egy „mihaszna”, az időben gyorsan elavuló és eltűnő kis tárgy érkezését úgy vártam, mint egy gyerek a Jézuska ajándékát. Másfelől viszont örülök, hogy „még él bennem a gyerek”. Ez a Google Pixel…

Tovább

#592 • 2020. 11. 29. • Pilisszentlászló – Dunabogdány: Szent László-hegy, Pap-rét, Urak asztala – Visegrád (Cimbivel)

Ismét fagyban indulunk, de most, negyedszerre is egészen más ruhát ölt e táj: ezúttal zúzmara öltözteti fehérbe, melyet az Urak asztalánál ragyogó napfény tesz még inkább káprázatossá. Ennél szebb nem is lehetne a búcsú a Pilis hegységtől, melynek immár minden útján futottam. Még egyszer, utoljára Pilisszentlászlón, Dunabogdányon és Visegrádon (utoljára a második Inov-8 Mudclaw 300-as…

Tovább

#591 • 2020. 11. 22. • Pilisszentlászló – Dunabogdány: Szent László-hegy, Pap-rét – Tahitótfalu (Cimbivel)

Harmadszor indulunk ugyanonnan, ugyanarra. Először napsütésben, másodszor ködben, most pedig fagyban. Cimbikém már indulna a muflonok üdvözlésére, avagy üldözésére, de kérésemre velem marad. Talán már fél éve is van, hogy teljes mértékben megbízhatok az engedelmességében – ami persze csak hallótávolságon belül számonkérhető (és nem szokta megjátszani a süketet). Büszke vagyok a „fiacskámra”. Útvonal (Strava) •…

Tovább

Újratervezés

Leszámítva azt a kilenc bejegyzést, ami általam készített új vagy frissített honlapokról tudósít, több mint fél éve nem blogolok nyilvánosan. Elérkezett egy helyzetértékelés ideje – már csak azért is, mert a blogom 5 nap múlva lesz 15 éves. Egyrészt: kifejezetten jó volt nem publikálni semmit az általam igen alacsonyra értékelt Facebookon; jó volt teljesen elengedni…

Tovább