#537 • 2019. 11. 09. • Pilismarót: Ördög-küllője, Fűrész-tisztás, Hoffmann vendégház, Urak hídja

A színek orgiája ez, az eső áztatta tájban. A feketék, szürkék szolid támogatásával a sárgák, barnák, zöldek harsányan „nyomulnak” retinámba. Csupán a vöröset és a kéket hiányolom… (Ez nem az a kék, valójában nem is kék – csak a telefonom kamerája csalja az égre.) …megvan, a 11. kilométernél a lábaim elé veti magát a vörös……

Tovább

#536 • 2019. 11. 03. • Mánfa (Mecsek #24 – Cimbivel)

Négy éve megírtam futásaim „élettörténetét” – azóta is ez szerepel a futográfus címlapomon. Cimbi életét is végignéztem már többször ekképp – akárcsak most. Közös kalandunk születésekor képtelen betelni az erdővel, az egészet akarja, ott lenni mindenhol, egyszerre, ritkán néz hátra, és sokszor kiszalad a látóteremből. Önfeledten merül bele a jelenbe, mint egy gyerek; de hívásra…

Tovább

#535 • 2019. 10. 27. • Kesztölc – Esztergom: Nagy-bodzás-hegy – Pilisszentkereszt – Pilisszántó: Boldogasszony kápolna, Pilisszántói-kőfülke (Cimbivel)

Tegnap szomszédommal beszélgetve szóba jöttek a futásaim, és elhangzott a kérdés: „holnap mivel mész futni?” Ha Ates nem kérdez rá, lehet, hogy ma reggel koppanok, mikor eszembe jut, hogy az autóm a szerelőnél van. Így viszont még tegnap este terveztem egy új útvonalat, és miközben terveztem, szomszédom nálunk vendégeskedő lánya megkérdezte, hogy „Cimbivel mész futni?”…

Tovább

#534 • 2019. 10. 20. • Pilismarót: Disznós-hegy, Pallag-bükk, Bagó-kő, Nagy-Hábod

Ősz! Mindig elvarázsol a színeivel, illataival, hangulataival! És az őszi fák! Lenyűgöznek a nagyvonalúságukkal, ahogy a lábaim elé dobják megsárgult kabátjaikat! Semmi értelmetlen ragaszkodás, szánalmas szentimentalitás, amire már nincs szükség, hadd hulljon, lényegüljön át, legyen másfajta gyönyörűség! Nyúl meglepetééés! Két lépésnyire tőlem ugrik fel, szalad el, nem bírva tovább a rejtőzködés feszültségét – és milyen…

Tovább

#533 • 2019. 10. 13. • Pilismarót: Felső-Ecset-hegy, Ráró-hegy, Hamvas-kő, István-hegy, Miklós-deák völgy

Választások napja van, és én már hajnalban is jól döntök: elindulok egy újabb futó kalandra… Akárcsak múlt héten, már az első kilométeren „megvan, amiért jöttem”: gyönyörű őszi napkelte-tájakat gyűjtögetek a telefonomba. Pókhálót érzek a homlokomon. Mi lenne, ha nem érezném? Látni nem látom, és semmi egyéb érzékszervemmel nem szerzek róla tudomást… Tovább gondolom: mi lenne,…

Tovább

#532 • 2019. 10. 06. • Pilismarót: Felső-Ecset-hegy, Ráró-hegy, Hamvas-kő, István-hegy, Miklós-deák völgy

Tegnap este Luca felolvasta, amit a fákról tanultak: A törzs és az ágak egy darab föld, a föld kinövései. Minden fa egy önálló kert… Milyen igaz! Hisz minden egy szimbólum. És ahogy fent, úgy lent. És mindenben ott a mindenség. És föld, fa, kert, végtére is mind-egy. Ez jár a fejemben a kertek rengetegében… Ott…

Tovább

#531 • 2019. 09. 29. • Pilisszántó – Piliscsév: Bárány-hegy, Szirtes-tető – Piliscsaba

A Strava félpercenként átvált a térképről a beállítások oldalra. Bogarak nyüzsögnek a fejemnél, melyben az asztalosom, Imre, ígérete ellenére el nem vitt cuccai körül forognak a gondolatok. És idegesítenek, akárcsak a bogarak, meg a Strava. Úgy látszik, ez a futó kalandom leginkább a türelemről szól… A Strava-t egész jól megszokom, a bogarak egyszer csak eltűnnek,…

Tovább

Nyolcadik futócipőm: Inov-8 Mudclaw 300 (piros-fekete)

A hetedikkel nem volt szerencsém, selejtes cérnával varrhatták, így rendszeresen elszakadt, szinte már mindenütt, ahol csak lehetett (persze Guttmann „Multinavigátor” Zoli szokásához hűen ügyesen javítgatta). De remélve, hogy ez csak a kivétel, ami a erősíti szabályt (mely szerint az Inov-8 Mudclaw sorozata kiváló), a télre felkészülendő beszereztem új kedvenc futócipőm: a második (piros-fekete) Inov-8 Mudclaw…

Tovább