#393 • 2017. 04. 22. • Pomáz: Tornyos-hegy, Morgó

Szellemi útravalóm: Tudjuk, hogy a művészetnek sajátos realitása van, olyan realitása, amely egyáltalán nem mérhető a tudományos, az üzleti, a politikai, a társadalmi realitással. Nevetséges lenne, ha valaki a társadalmi gondolkozásban számolna azzal, hogy a kövek és a madarak beszélnek, hogy a nap mosolyog, hogy a hold mélázik. De nincs természetesebb, mint hogy a művészetben…

Tovább

#392 • 2017. 04. 15. • Árpádhalom – Nagymágocs

Szellemi útravalóm: A legtöbb, amit az ember elérhet, hogy a valóságon túli valóság ostromának enged és visszatér oda, ahol nincsenek tárgyak, dolgok, nincs külső világ, nincsenek ének, de megvan a lét teljessége, az örök ragyogás. Olyan ez, mint a felébredés. De a valóságban való felébredés. (…) A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. Mert…

Tovább

„Tehermentesítés” 4 év futás után

Még csak négy éve kezdtem el rendszeresen futni, pedig olyan, mintha egész életemben ezt csináltam volna. Nem akarom ismételni magam, a futográfus.hu-ról – a lényeget viszont nem lehet túl sokszor említeni: rengeteg ajándékot kaptam a futásaim által. Számtalan felismerést, gondolatot, fák öleléseit, vadak tekinteteit, mozgásuk látványát, növények simogatását vagy épp karmolását, napsütést, havat, esőt, hideget,…

Tovább

#391 • 2017. 04. 09. • Pilisszentkereszt: Dera-szurdok – Pilisszántó: Som-hegy, Hosszú-hegy – Csobánka

Szellemi útravalóm: Az igazi vallás a végtelent keresi, az örököt és kapcsolatot az isteni valósággal. És miközben az ember igazi vallásosságában keresi az örököt, felmerül benne az a kérdés, hogy: hátha önmagát keresi? Hátha ez a végtelen, ez az örök isteni valóság benne van az emberben, magában hordja, hátha önmaga? Ahogy Pascal mondja: Tu ne…

Tovább

#390 • 2017. 04. 01. • Pilisszentkereszt – Pilisszántó: Hosszú-hegy – Csobánka

Szellemi útravalóm: Az elemek élete mindig az égés egy fajtája. Van szél, különösen a tengeren, amelyik nem fúj valahonnan valahová, nem folytonos, tehát nem olyan, mintha tehetetlenül zuhanna valahonnan lefelé. A tengeri szél ritmikus, lebegtet – mintha a levegő meggyulladt volna. A szél nem áramlás, nem fújás, hanem lobogás. Egészen tűzszerű – lángszerű –, mint…

Tovább

#389 • 2017. 03. 25. • Csesznek – Bakonyszentkirály: Zörög-tető

Szellemi útravaló „helyett” egy futótárssal indulok. Cseszneken vagyunk a CSITT-en, azaz a Cinto (ejtsd: Csinto) Túravezetők Találkozóján. Egy tábortüzes, sütögetős, borozgatós, vidám este után, kicsit füstszagúan napkeltekor kelünk útra druszámmal. A szokásosnál jóval kevesebbet fotózom, inkább a beszélgetéseinkre figyelek – szavakat képezek fények helyett.

Tovább

#388 • 2017. 03. 19. • Alsómocsolád – Gerényes – Tékes – Kisvaszar – Ág

Szellemi útravalóm: Jókai a természet nyugtató csendjében töltötte életének legboldogabb óráit. Nemcsak gyermekkorában volt az neki üdülés, ha kis kertjükbe vagy a szigeti gyümölcsösbe kimehetett, de később is akkor pihent igazán, ha a fővárosi élet zajából svábhegyi nyaralójába vagy balatoni házának csöndjébe menekülhetett. Olyan csendes, szelíd, ábrándos léleknek, amilyen ő volt, a zajos közélet csak…

Tovább