#380 • 2017. 01. 21. • Csobánka: Csúcs-hegy, Oszoly-pihenő – Pomáz – Budakalász

Szellemi útravalóm ezúttal is az Upanisadokból való: (…) a föld az elől levő hang, az ég a reá következő hang, a tér a kettejük találkozási pontja, a szél a közöttük levő kapcsolat. Biciklicsengő hangját hallom, és mikor már kezdem elképzelni Piroskát, amint bringán teker az erdőben az arasznyi hóban a nagymamájához, rájövök, hogy a madarak…

Tovább

#379 • 2017. 01. 15. • Csobánka: Kis-Kevély – Budakalász

Lappföldre repülésem alatt kezdtem el olvasni feleségem karácsonyi ajándékát, az Upanisadokat, ebből viszem magammal szellemi útravalóm: Az upanisadok misztikájának legkiemelkedőbb vonása a létezés különböző tartományainak összekapcsolása, eredendő egységük megmutatása. Ezt a misztikus egyesítést még következetesebben viszik véghez, mint a bráhmanák és az áranjakák, hiszen az egyes létszférák létezői közötti titkos megfelelések megállapítása helyett egyre inkább…

Tovább

#375 • 2016. 12. 14. • Budakalász: kőbánya, Monalovac

Szellemi útravalóm: Az egy a megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. Először és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben élő hangtalan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy. De hiába egy és egyetlen. Ha vele vagy, tudod, hogy ez az egy az egész és…

Tovább

Évértékelő helyett

Mint azt bizonyára észrevettétek, nincs időm blogolni, a fotóim feldolgozásával egy hónapos csúszásban vagyok, tegnap értem haza egy csodás lappföldi túráról. Ilyenkor kimondottan kapóra jön a Strava videója, melyben 1 percben látványosan összefoglalódik tavalyi mozgásban töltött tevékenységem – legalábbis ami a(z egyébként lényegtelen) számokat illeti (amúgy ezek még kicsit változni fognak, mert a Lappföldön megtett…

Tovább