egy fotós futó kalandjai
Tegnap este Luca felolvasta, amit a fákról tanultak: A törzs és az ágak egy darab föld, a föld kinövései. Minden fa egy önálló kert… Milyen igaz! Hisz minden egy szimbólum. És ahogy fent, úgy lent. És mindenben ott a mindenség. És föld, fa, kert, végtére is mind-egy. Ez jár a fejemben a kertek rengetegében… Ott…
Tovább
Szeptemberi futográfiáim:
Tovább
A Strava félpercenként átvált a térképről a beállítások oldalra. Bogarak nyüzsögnek a fejemnél, melyben az asztalosom, Imre, ígérete ellenére el nem vitt cuccai körül forognak a gondolatok. És idegesítenek, akárcsak a bogarak, meg a Strava. Úgy látszik, ez a futó kalandom leginkább a türelemről szól… A Strava-t egész jól megszokom, a bogarak egyszer csak eltűnnek,…
Tovább
A hetedikkel nem volt szerencsém, selejtes cérnával varrhatták, így rendszeresen elszakadt, szinte már mindenütt, ahol csak lehetett (persze Guttmann „Multinavigátor” Zoli szokásához hűen ügyesen javítgatta). De remélve, hogy ez csak a kivétel, ami a erősíti szabályt (mely szerint az Inov-8 Mudclaw sorozata kiváló), a télre felkészülendő beszereztem új kedvenc futócipőm: a második (piros-fekete) Inov-8 Mudclaw…
Tovább
Ebben az évben futás közben most hallok először szarvasbőgést. Tavaly még különleges élménynek számított az ilyen – idén már kevésbé: otthon hetek óta ezt hallom közvetlen közelről, reggeltől estig. 4 °C a levegő hőmérséklete, de én nem készültem kesztyűvel, dupla rétegű felsővel – elvégre még tart a csillagászati nyár. Nagyon fázom, epekedve nézem a napsütötte…
Tovább
Lucáért jöttünk Cimbivel, megbeszéltük, hogy amíg kétlábú lányom lovagol, négylábú fiammal kirándulunk. Pórázt nem hoztam, a Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy szükségtelen. Lehet, hogy eljön majd az idő, mikor mindez számomra teljesen megszokott lesz, de most még minden nap lenyűgöz, ahogy ezzel a kis szőrös teremtéssel egymásra hangolódunk. Előttem fut, és rendre hátranéz, jövök-e mögötte.…
Tovább
Ezidáig talán még soha nem láttam egyetlen reggelen ennyi szarvast és őzet… Kerítésekbe ütközöm, ezért rögtönözve módosítok eredetileg tervezett útvonalamon, és az egykori mészégető kemencék felé veszem az irányt… …de csalódnom kell, mert – bár nem ér meglepetésként – a kemencéknek immár új funkciót talált a modern, egyre csak fejlődő ember: Havi 200 km 200…
Tovább
Ötszázhuszonhetedjére, hat és fél év után lehetne már minden megszokott, de már az autóban felidézem, hogy tizenhárom hónappal ezelőtti ittjártam is különleges élmény volt… Kiszállok az autóból, az esőtől kontrasztos hajnali fényekben, szélcsendben. Sehol semmi mozgás, csak én, a végtelen tájban, változatlan időtlenségben… Már ez első kilométeren egy egész futó kalandnyi lét-élmény-ajándékot gyűjtök… Átmenet –…
Tovább
20 nappal e futó kalandom után próbálok írni róla, de nehezen megy. A képek se segítenek, mert rekord kevéssel, mindössze 19 darabbal tértem haza (még Magdolnavölgy „steril, újgazdag” házai se ihlettek meg) – melyek közül az első vaddisznó-fotók értékelhetetlenek; így hát végül maradt egy vöröstörzsű fenyves, a Dévényi Antal-kilátó (Jenga-torony), és a tetejéről készült panoráma…
Tovább
Augusztusi futográfiáim:
Tovább
