egy fotós futó kalandjai
Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Srí Ramana Maharsi tanításai I.) – ezt hallgatom útközben az autóban. Az útvonalam tervezésekor elgondolkodtam, hogy befussam-e ezt a részt, ahol a térkép még házakat jelöl (de „rendes” utat már nem). És most örülök, hogy itt lehetek, a gaz-borostás telkek, bomlásnak indult ház-tetemek között; fenn a hegyen, néhol szőlőtőkék…
Tovább
Foltokban még a zöld is lángol, de a tájat egyre több helyen „eszi meg” az ősz rozsdája… Valahol mindig jelen van, és most éppen itt, e helyen történik a „csoda”: a fánál, melynek törzsére pillantva meglátom az árnyékomat. Pontosabban magamat látom a fában. Egy pillanatra minden kristálytisztán egyértelmű: én vagyok a fa és az árnyék,…
Tovább
Októberi futográfiáim:
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Holdszerűség az emberben) – ezt hallgatom útközben az autóban. Húsz éves lehettem, mikor egy kedves szőke lánnyal beszélgetve megemlítettem neki, hogy én egy álomvilágban élek. Ő ezen akkor elcsodálkozott. Bennem pedig azóta csak erősödött az érzés: mintha az átlagosnál sokkal több szenzor állna rendelkezésemre, hogy fogjam a külvilág jeleit,…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Halál, halálnélküliség, halhatatlanság) – ezt hallgatom útközben az autóban. Szeretem a ködöt. Eltávolítja az ismeretlent. Közel kell menni, még, még közelebb, és aztán megjelenik valami egészen váratlan, amire nem is számítok. Rakódnak egymásra a rétegek; és a megismerés csodája, a felfedezés öröme még intenzívebb… Havi 200 km 200 hónapon…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A Sátánról és a demonicitásról – a vak erőkről kívül és belül) – ezt hallgatom útközben az autóban. Megállok az aszfaltúton, a kapuban. Látom, hogy odabent esik. Nem számítottam rá, de nem bánom, sőt, szeretem, mert szép. Gyönyörködve nézem az erdei falevélzáport. „Általános vélekedés”, hogy az ősz szomorú, az…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A panteisztikus eltévelyedés veszélyéről) – ezt hallgatom útközben az autóban. Kormi figyeli, ahogy a lábamra húzom a futócipőm. Kormi koromfekete, akárcsak odakint a hajnal. A fekete hajnal, melyből hamarosan egy új futó kaland születik… A macskák állítólag egyezséget kötöttek Istennel: sötétben is kitűnően látnak, de cserébe nem érzékelik a…
Tovább
Szeptemberi futográfiáim:
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A bizonyosság kérdéséről) – ezt hallgatom útközben az autóban. Október másodika van, itthon vagyok. Tegnapelőtti futásomról készülök írni. Csak egy mondatot, valami esszenciálisat, ami leírja a varázslatot. Nézem a képeket, és nem jut eszembe semmi. De hiszen ott van minden a képeken, érzem rajtuk a hajnal hűvösét, a templom…
Tovább
Negyedik futócipőm is egy Inov-8 Mudclaw 265-ös volt – pontosan olyan, mint ez, a legújabb, hetedik, csak pirosban. Anno óriási élmény volt egy Saucony Virrata 2 után, és azóta is úgy gondolom, nekem már csak Inov-8 futócipőim lesznek! Most pedig az okozott nagy élményt, hogy az egyébként szintén szeretett Inov-8 Mudclaw 300-asom után visszabújtam a…
Tovább
