egy fotós futó kalandjai
18:22, de még mindig 30 fok felett van a hőmérséklet. Nem baj, elterveztem, megcsináljuk – kezdetnek legyen csak egy rövid: Klastrompusztáig és vissza. Cimbi folyamatosan „kinéz” rám oldalra, mintha azt kérdezné: hogyhogy nem állunk meg? Klastrompuszta határáig folyamatosan futunk. Itt megöleljük egymást, mondom: ügyes vagy, nagyon ügyes, most forduljunk vissza! Cimbi mintha értené amit mondok…
Tovább
Pár perce még eső esett, most elállt, és már soha nem fog úgy esni. Legutóbb, mikor erre futottam, tél volt, most nyár van, és már soha nem lesz olyan tél. A 45. születésnapomon elköszönök Cimbitől, futni indulok, és eszembe jut, hogy már soha nem lesz ilyen nyár sem… (A Robur másik oldala.) Havi 200 km…
Tovább
200×200 km projektem keretében soha nem futok kétszer ugyanarra – de némi átfedés, elkerülhetetlen. Ezt az elkerülhetetlenséget most (és még néhány hétig) Kesztölcre költözésem adja, annak összes útja és utcája, ahol nem futottam még, és ahova csak egy már korábban is taposott úton juthatok el. Tavalyról ismerős képek köszönnek vissza… Akkor épp elkezdődött az ősz,…
Tovább
Félelmetesen lenyűgöző, hogy a jelenből prognosztizált értelmetlen jövőképet mily nagymértékben képes cáfolni a „valóság” – avagy a sorsnak becézett illuzórikus életfolyam. Tavaly mikor erre futottam, eszembe nem jutott volna, hogy 2019 nyarán már kesztölciként futografálok itt. Akárcsak másfél éve Pilisborosjenőn, most Kesztölcön játszom el ugyanazt (otthonom sarkainak megszámlálása helyett): befutom a falu összes (általam még…
Tovább
Tegnap feleségemmel átadtuk pilisborosjenői házunkat leendő lakóinak, és lányommal minden maradék holmimat átvittük Kesztölcre. Pilisborosjenő és Kesztölc között pedig szülővárosom, Pécs a kapocs: most itt vagyunk apukámnál, lányommal és barátnőjével. „Küldetésünk” célja, hogy Komlóról magunkkal vigyük Cimbi kutyát, és este már vele együtt térjünk nyugovóra új, kesztölci otthonunkban. És persze van egy másik, személyesebb vonatkozású…
Tovább
Májusi futográfiáim:
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Scientia Sacra II. című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Mivel ember és kozmosz nincsen külön, az ember kezdeti korrupciójával együtt az eredeti világegyetem is megromlott. A mai fizikai kozmosz, szól Baader, nem egyéb, mint az eredetinek füstölgő romhalmaza. Egy szinte üres házból indulok: feleségem, lányom és a macskák…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Lélek és szellem) – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Hogyha nincs átélője a világnak, akkor világ sincs. Egy hatalmas vaddisznó dagonyázik egy nagyobbacska pocsolyában, egész közelről nézem. Próbálom lefényképezni, de mielőtt ez sikerülne, észrevesz, és ahelyett, hogy a korábban már számtalanszor eljátszott forgatókönyvet ismételné (vagyis elmenekülne), felém szalad,…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Scientia Sacra II. című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. A gondolat csak akkor érvényes, ha azt tettben beváltották, a tett csak akkor, ha azt az értelem rendjében megalapozták. Az, aki a világot és az alapállást elválasztja, vagy aki feltételezi, hogy az is ha-ruah és a bodhiszattva és a…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Patmosz I. című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Poiézisz mesteri tevékenységet jelent, és e szóval a görögök a művész munkáját jelölték meg. Poiézisz az az aktivitás, amely nem a közvetlen biológiai életre vonatkozik, hanem a létért való küzdelemben felvett célszerű magatartáson túllép. Abban, ami poiétikus, van valami többlet,…
Tovább
