egy fotós futó kalandjai
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Patmosz I. című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. (…) nem élet vagyok, hanem ott vagyok, ahol több vagyok, mint élet (…) Az életen túl élő lény magvát megtalálni és felébreszteni és realizálni a legnagyobb teljesítmény, amit az ember elérhet. 500. alkalommal indulok önmagam keresésére. Megtalálni azt, ahol több…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Patmosz I. című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. A szenvedő arcok között vannak inkább a nemesek, az élvező arcok között a nemtelenek. A szenvedőket megismerni nem nehéz, mert megnyúltak és aszimmetrikusak és barázdásak, az öreg Tolsztoj arca, Greco arcai, vonzóak, mert rútságukban nagyság van, és mert az élet…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Patmosz I. című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni.…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Patmosz I. című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Ami a régieknek a legfontosabb volt, az abszolút szellem, amely mindig és mindenütt volt és lesz és azonos, ami ma a legfontosabb, a személyiség, aki soha nem volt, és nem is lesz több, csak ez az egyetlen van, csak most…
Tovább
Márciusi futográfiáim:
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Buddha beszédei című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. A feltevés az, hogy az ember tudatos, konkrét élőlény. Természeti adottságokkal az életbe beleszőtt, individuális én. De ugyanakkor az ember személyes hordozója olyan tudatán kívül eső, tudatalatti és -fölötti, meg nem mérhető, láthatatlan erőknek, amelyek tudatos énjéhez nagyságukban és hatalomban…
Tovább
Ismét Cseszneken vagyok a CSITT-en, azaz a Cinto (ejtsd: Csinto) Túravezetők Találkozóján – immár harmadszor. És itt, Cseszneken most először nincs futótársam, vagyis az egyébként megszokott magányomban indulok útnak – ezúttal is pontosan napkeltekor. A vár „tekintete” most is jó darabig elkísér. A virágok sokszínűsége, az őzek vidáman „pattogó” fehér fenekének látványa, az erdő változatos…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Az ember mint feladat) – ezt hallgatom útközben az autóban. Ha ezt a kérdést felteszem, hogy az ember, mint feladat, akkor beszélhetek a kozmikus emberről, mint mintáról (…) akinek a teste a kozmosz, az egész univerzum. (…) a szőrszálai a növényzetet jelentik a földön, a belei a barlangokat, a…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A babérligetkönyv című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Aranynapok, Téli terv, Thoreau – mennyi nagyszerű írás, inspiráló gondolatokkal! Legszívesebben mindet hosszan idézném. De ez a bejegyzés a futásról szól – vagy nem? Persze hogy nem! Eltűnődtem a magányos élmények határtalan gazdagságán és megértettem azokat, akik inkább választották a…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A babérligetkönyv című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Isten játékai vagyunk, és az van hozzá legközelebb, aki játszik. Éjjel azt álmodtam, hogy feleségemmel, egy film főszereplőiként a mélybe zuhanunk. De ugyanakkor kívülről is láttam az egészet – ahogy ez az álmaimban nem ritkaság. És kívülállóként el nem tudtam…
Tovább
