„Szerelmes vagyok az életembe” – jól esett ezt hallani egy barátomtól tegnap. És most, a ködös erdőben ragyogó bundás barátommal sétálva eszembe jut, hogy tulajdonképpen én is lehetnék így. De hat évvel ezelőtti elhatározásom, mely szerint „elég leszek önmagamnak”, még nem teljesedett be. Bár egyre kevésbé, de még frusztrál, hogy Cimbin kívül nincs kivel megosztanom életem meséjét – miközben egyre jobban tisztul, hogy talán nem is baj, hisz a saját mesémnek én vagyok az egyetlen valódi szereplője.

Leave a Reply