#530 • 2019. 09. 22. • Pilisszántó

Ebben az évben futás közben most hallok először szarvasbőgést. Tavaly még különleges élménynek számított az ilyen – idén már kevésbé: otthon hetek óta ezt hallom közvetlen közelről, reggeltől estig. 4 °C a levegő hőmérséklete, de én nem készültem kesztyűvel, dupla rétegű felsővel – elvégre még tart a csillagászati nyár. Nagyon fázom, epekedve nézem a napsütötte…

Tovább

#529 • 2019. 09. 20. • Pilisborosjenő, Cimbivel

Lucáért jöttünk Cimbivel, megbeszéltük, hogy amíg kétlábú lányom lovagol, négylábú fiammal kirándulunk. Pórázt nem hoztam, a Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy szükségtelen. Lehet, hogy eljön majd az idő, mikor mindez számomra teljesen megszokott lesz, de most még minden nap lenyűgöz, ahogy ezzel a kis szőrös teremtéssel egymásra hangolódunk. Előttem fut, és rendre hátranéz, jövök-e mögötte.…

Tovább

#517 • 2019. 07. 23. • Kesztölc, Cimbivel

Ezúttal eleinte kevésbé vagyunk egymásra hangolódva, de a vége felé – most először – szabadon engedem. Jó nézni, ahogy villámgyorsan eltávolodik tőlem a mezőn, lobogó fülekkel, „összekócolódó lábakkal és farokkal”. És jó érezni, hogy bízhatok benne: mert mikor szólok neki, megáll és megvár. Okos Cimbi. Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig.…

Tovább

#513 • 2019. 07. 13. • Kesztölc, Cimbivel

Este negyed hét, vacsora előtt futunk még egyet Cimbivel az erdőben. És végre felmegyünk a hegygerincre – egy kb. 10 kilométeres kört tervezek. Útközben újabb parancsot tanítok: „bal oldal” – a tanítvány egész gyorsan tanul. Csodás élmény futni vele az erdőben! Egyre sötétebb lesz, az erdő misztikus ruhát ölt; utunk harmadánál az eső csöpögni, Cimbi…

Tovább

#370 • 2016. 10. 31. • Olaszország: Lago di Barcis

Olaszországban, Barcisban, egy bájos kis falu elbűvölő kis házában, egy körbefutni való kis tó partján van a szállásunk. Sötét van még, de engedve a Lago di Barcis csábításának, el kell indulnom, mert nyolckor már túrázni megyünk. Persze csak elindulni nehéz, de közel négy év tapasztalatára alapozva már biztosan tudom, hogy ezúttal is lélekemelő élmények várnak.…

Tovább

#352 • 2016. 05. 15. • Svájc: Frutigen

Túratársaim még alszanak, a hátam mögött a szállásunkkal egybeépített istállóban már mocorognak a tehenek. Az elmúlt napok esős időjárása még élénkebbé varázsolja az egyébként is pazar színeket. A szemközti zöld hegyek még mindig felhőbe takaróznak, de talán ma már megmutatják havas csúcsaikat is. Mélyeket lélegzek a hajnalhűvös, üdénfriss levegőből, és engedek a vonzásnak: elindulok felfelé…

Tovább

#348 • 2016. 04. 14. • Korzika: Partinello

Tegnapelőtt először futottam másodmagammal, most pedig már hárman vagyunk – nemsokára futóversenyeken indulok. Persze csak viccelek, ahogy Tominak is egy vicc jut eszébe, miután az útról letérünk, és hosszasan kúszunk-mászunk a bokrok között, futhatatlan terepen: Apamacska mondja kismacskájának: – No fiam, ma megtanítom neked, hogy kell baszni, gyere utánam, aztán csináld ugyanazt, amit én! Mennek…

Tovább

#347 • 2016. 04. 12. • Korzika: Partinello

Szellemi útravaló helyett ezúttal szellemi útitársat „viszek magammal”. Ervin az első ember, akivel együtt futok. Lélektársamnak érzem, jókat beszélgetünk – pedig korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy futás közben beszélgessek valakivel; akárcsak azt, hogy Korzikán fogok futni valaha (pontosabban erre egyáltalán nem is gondoltam). Hálás vagyok, hogy így van. Korzika hangulata lenyűgöző, és erről képtelen vagyok bármit…

Tovább