Ismét egy kis lyukat foltozunk be a megjárt útjaink hőtérképén, ezúttal az Ebszőnybányai-horgásztó és az Únyi-patak környékén találtam egy kis fehér foltot (közel öt éve jártunk itt utoljára).
A fotós főfogás a párálló tó és a partján álló fa koronáján átfésült napsugarak látványa, melyhez szokásos cimbiotikus kalandjaink szolgáltatják a köretet: szarvasok villanásnyi jelenései kísérnek; kettősünk szövetsége pedig tovább mélyül, mikor a patakon átkelő négylábú kalandtársam észleli, hogy képtelen vagyok őt követni. Míg ő a patak egyik, én a másik oldalán, közösen keressük csapatunk újraegyesülésének lehetőségét – végül a hideg iszapba merülést újra bevállalva bundás barátom hoz áldozatot.
Leave a Reply