Közel nyolc éve találkoztunk utoljára, kíváncsi vagyok, megismerem-e még – egy 2018. július 22-én otthagyott útvéggel van randevúm. Végül csak egy szokásos találka lesz, nincs semmilyen emlékeket idéző jellegzetessége a tájnak. Miként nyolc éve, ezúttal is anyósom vendégszeretetét élvezem, de akkor tízéves lányom hamarosan már nagykorú, akkor tízéves házasságom emlékét hét éve már csak papírok őrzik, Cimbi pedig akkor még meg se született. Visszanézve meglehetősen szó- és képszátyárnak látom akkori önmagamat. És alighanem most is többet csacsogok, mint nyolc év múlva fogok – ha egyáltalán…
„Minél több dolog nem történik, annál több dolog történik.” – olvastam reggel egy barátom üzenetét. Itt a mezőhegyesi szántókat és erdőket elválasztó útegyeneseken is megállt az idő, de a napfürdőző nyulak, vágtázó őzek és pásztázó egerészölyvek sűrű jelenében még sincs hiányérzetem.
Leave a Reply