A szemközti domb túloldaláról csak épp a fejét látom, rajta egy egyenes szarvval. Hiányos biológiai ismereteim birtokában nyilvánvalónak tűnik, hogy antiloppal vagy unikornissal van dolgunk. Cimbi közelebbről is megnézi, de örömvinnyogásaiból nem veszem ki, mit lát. Antilop vagy unikornis – végül is nem mindegy? Szép volt, és végre valami új – mert a megszokott menthetetlenül…
Tovább
20 nappal e futó kalandom után próbálok írni róla, de nehezen megy. A képek se segítenek, mert rekord kevéssel, mindössze 19 darabbal tértem haza (még Magdolnavölgy „steril, újgazdag” házai se ihlettek meg) – melyek közül az első vaddisznó-fotók értékelhetetlenek; így hát végül maradt egy vöröstörzsű fenyves, a Dévényi Antal-kilátó (Jenga-torony), és a tetejéről készült panoráma…
Tovább
Felfedeztem a térképen egy még befutatlan foltot a közelben – a nyár végére (mikor még korán kel a Nap) pont jól jön. Autóval negyed órán belül a piliscsévi starthelyen vagyok, indulhat a „szkennelés”. Az eső áztatta erdőben őszi hangulat fogad. Zöld-vörös fenyves hívogat… Az őz hátra se nézve tudja, meddig kell futnia, hogy szem elől…
Tovább
Nem fogok minden Cimbis futásomról beszámolót írni (az #511-es is kimaradt, pedig nagyszerű volt), de erről úgy érzem, muszáj szót ejtenem. Cimbi még nincs négy hónapos, másfél hónapja él velem, összesen egy tucatszor voltunk sétálni, ebből ez a mai a negyedik, ami intenzívebb, futásnak nevezhető mozgás volt. És nem találok rá szavakat, mennyire összehangolt páros…
Tovább
Tegnap feleségemmel átadtuk pilisborosjenői házunkat leendő lakóinak, és lányommal minden maradék holmimat átvittük Kesztölcre. Pilisborosjenő és Kesztölc között pedig szülővárosom, Pécs a kapocs: most itt vagyunk apukámnál, lányommal és barátnőjével. „Küldetésünk” célja, hogy Komlóról magunkkal vigyük Cimbi kutyát, és este már vele együtt térjünk nyugovóra új, kesztölci otthonunkban. És persze van egy másik, személyesebb vonatkozású…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A panteisztikus eltévelyedés veszélyéről) – ezt hallgatom útközben az autóban. Kormi figyeli, ahogy a lábamra húzom a futócipőm. Kormi koromfekete, akárcsak odakint a hajnal. A fekete hajnal, melyből hamarosan egy új futó kaland születik… A macskák állítólag egyezséget kötöttek Istennel: sötétben is kitűnően látnak, de cserébe nem érzékelik a…
Tovább
Szellemi útravalóm ismét László András egyik előadása (Az emberi személy, mint a kozmikus mitikusság hordozója), ezt hallgatom útközben az autóban. Aki megmarad az élet körében, azt utoléri a halál. A Lóga-tó körbefutásával kezdeném (a Strava hőtérképe szerint többen is futottak már arra), de kerítések állják utam, így ezt kénytelen vagyok kihagyni… A fotókat OnePlus 3…
Tovább
23 nappal e futásom után alig vagyok képes felidézni az emlékét. Fotó is alig maradt róla: az 51 „hazahozottból” mindössze 7-et tartottam meg. Jegyzetemre hagyatkozom: „Rengeteg vaddisznót, egy őzet és egy szarvast láttam (némelyiket egészen közelről), de nem fotóztam – kivéve a vaddisznókat, melyek csak akkor vettek észre, mikor rájuk röfögtem. A vége felé jött…
Tovább
Ismét Weöres Sándor A teljesség felé című remekművét hallgattam út közben, és az egyik gondolata meg is fogott egy pillanatra, de már nem emlékszem, melyik volt az. Így vagyok a futásaimmal is: egy-egy pillanata megragad, a bennem levő létra összeköti a földet és az eget, aztán „feledésbe merül”. De hiszem, hogy anélkül is több vagyok…
Tovább
Szellemi útravalóm: A kínai tusrajznak két eleme van: az egyik a fekete vonal és folt, a másik az üres fehér tér. Amíg a rajzot európai módra, úgy néztem, hogy a fekete vonalból és foltból indultam ki és a fehér teret merő környezetnek láttam, abból semmit sem értettem. Azt hittem, hogy valamely tárgy, vagy táj, vagy…
Tovább
