#526 • 2019. 09. 01. • Piliscsaba: Magdolnavölgy, Nagy-Kopasz-hegy

20 nappal e futó kalandom után próbálok írni róla, de nehezen megy. A képek se segítenek, mert rekord kevéssel, mindössze 19 darabbal tértem haza (még Magdolnavölgy „steril, újgazdag” házai se ihlettek meg) – melyek közül az első vaddisznó-fotók értékelhetetlenek; így hát végül maradt egy vöröstörzsű fenyves, a Dévényi Antal-kilátó (Jenga-torony), és a tetejéről készült panoráma…

Tovább

#519 • 2019. 07. 28. • Piliscsév – Pilisjászfalu: Szőlő-hegy, Felső-Somlyó

Felfedeztem a térképen egy még befutatlan foltot a közelben – a nyár végére (mikor még korán kel a Nap) pont jól jön. Autóval negyed órán belül a piliscsévi starthelyen vagyok, indulhat a „szkennelés”. Az eső áztatta erdőben őszi hangulat fogad. Zöld-vörös fenyves hívogat… Az őz hátra se nézve tudja, meddig kell futnia, hogy szem elől…

Tovább

#514 • 2019. 07. 16. • Kesztölc, Cimbivel

Nem fogok minden Cimbis futásomról beszámolót írni (az #511-es is kimaradt, pedig nagyszerű volt), de erről úgy érzem, muszáj szót ejtenem. Cimbi még nincs négy hónapos, másfél hónapja él velem, összesen egy tucatszor voltunk sétálni, ebből ez a mai a negyedik, ami intenzívebb, futásnak nevezhető mozgás volt. És nem találok rá szavakat, mennyire összehangolt páros…

Tovább

#505 • 2019. 06. 01. • Pécs: Havihegy, Dömörkapu (Mecsek #22)

Tegnap feleségemmel átadtuk pilisborosjenői házunkat leendő lakóinak, és lányommal minden maradék holmimat átvittük Kesztölcre. Pilisborosjenő és Kesztölc között pedig szülővárosom, Pécs a kapocs: most itt vagyunk apukámnál, lányommal és barátnőjével. „Küldetésünk” célja, hogy Komlóról magunkkal vigyük Cimbi kutyát, és este már vele együtt térjünk nyugovóra új, kesztölci otthonunkban. És persze van egy másik, személyesebb vonatkozású…

Tovább

#470 • 2018. 10. 07. • Esztergom: Pilisszentlélek, Alsó-dűlő, Felső-dűlő

Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A panteisztikus eltévelyedés veszélyéről) – ezt hallgatom útközben az autóban. Kormi figyeli, ahogy a lábamra húzom a futócipőm. Kormi koromfekete, akárcsak odakint a hajnal. A fekete hajnal, melyből hamarosan egy új futó kaland születik… A macskák állítólag egyezséget kötöttek Istennel: sötétben is kitűnően látnak, de cserébe nem érzékelik a…

Tovább

#430 • 2018. 01. 13. • Esztergom – Kesztölc: Sátor-kő, Nyáras

Szellemi útravalóm ismét László András egyik előadása (Az emberi személy, mint a kozmikus mitikusság hordozója), ezt hallgatom útközben az autóban. Aki megmarad az élet körében, azt utoléri a halál. A Lóga-tó körbefutásával kezdeném (a Strava hőtérképe szerint többen is futottak már arra), de kerítések állják utam, így ezt kénytelen vagyok kihagyni… A fotókat OnePlus 3…

Tovább

#399 • 2017. 06. 11. • Pomáz: Pankostető

23 nappal e futásom után alig vagyok képes felidézni az emlékét. Fotó is alig maradt róla: az 51 „hazahozottból” mindössze 7-et tartottam meg. Jegyzetemre hagyatkozom: „Rengeteg vaddisznót, egy őzet és egy szarvast láttam (némelyiket egészen közelről), de nem fotóztam – kivéve a vaddisznókat, melyek csak akkor vettek észre, mikor rájuk röfögtem. A vége felé jött…

Tovább

#362 • 2016. 07. 22. • Pécs – Orfű (Mecsek #12)

Rendhagyó futás lesz a mai, a Nap már hamarosan delel, mikor elindulok a Jászai tér környékéről a Keleti pályaudvarra, hogy ott felszálljak a Pécsre tartó vonatra. Természetesen gyalog megyek az állomásra, hiszen a futás már régen összezsugorította a világot, és megtanított rá, hogy 4 kilométer egyáltalán nem nagy távolság – háromnegyed óra múlva oda is…

Tovább