Az illatszínpadon az akác egyre inkább már csak mellékszereplő, a mindenható rendező a bodzára osztja az illatfőhős szerepét mostanság. Mindkettőt szeretem, de az akácot különösen… „Soha nem tudnám megunni” – jegyzem meg magamban. Majd elgondolkodom ezen. Hisz pár perc után a szarszagot is megszokom reggel a vécén. Ha permanens akácillatban élnék, egy idő után minden…
Tovább
2013. április 14-én kezdtem el rendszeresen futni. Azóta a futás is életem meghatározó részévé vált… 200×200 km projekt Felemelő megtapasztalás, hogy ezt az „életem meghatározó részét” mennyire könnyű elengedni. A nyúlnak, ki egyszer csak Cimbi és köztem találja magát az úton, mindez nem lenne ilyen egyszerű. Ő élete végéig fut, és ha már nem fut,…
Tovább
Az új cipőm kényelmes (Decathlonos EVADICT MT2 – esetleg majd írok róla külön bejegyzésben); az új telefonom pedig egyszerűen nagyszerű. Egyfelől szánalmas, hogy egy „mihaszna”, az időben gyorsan elavuló és eltűnő kis tárgy érkezését úgy vártam, mint egy gyerek a Jézuska ajándékát. Másfelől viszont örülök, hogy „még él bennem a gyerek”. Ez a Google Pixel…
Tovább
Tegnap délután Cimbi – az egy hónappal korábbi Balatonban megtett néhány métere után – életében másodszor úszott; ráadásul először a tengerben, melybe szó szerint bele is kóstolt. Aztán fosott és hányt egy nagyot a sós víztől. Majd rengeteget ivott… És most már egy perce pisil itt, szlovéniai futó kalandunk elején, miután fosott is már (úgy…
Tovább
Cinto túrán vagyunk Cimbivel, a szállásunkról, Gézaházáról indulunk egy rövidke 10 kilométeres futó kalandra, hogy maradjon még erőnk a délutáni túrára is (no meg hogy visszaérjünk a 7 órakor esedékes reggelire). Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
A szemközti domb túloldaláról csak épp a fejét látom, rajta egy egyenes szarvval. Hiányos biológiai ismereteim birtokában nyilvánvalónak tűnik, hogy antiloppal vagy unikornissal van dolgunk. Cimbi közelebbről is megnézi, de örömvinnyogásaiból nem veszem ki, mit lát. Antilop vagy unikornis – végül is nem mindegy? Szép volt, és végre valami új – mert a megszokott menthetetlenül…
Tovább
20 nappal e futó kalandom után próbálok írni róla, de nehezen megy. A képek se segítenek, mert rekord kevéssel, mindössze 19 darabbal tértem haza (még Magdolnavölgy „steril, újgazdag” házai se ihlettek meg) – melyek közül az első vaddisznó-fotók értékelhetetlenek; így hát végül maradt egy vöröstörzsű fenyves, a Dévényi Antal-kilátó (Jenga-torony), és a tetejéről készült panoráma…
Tovább
Felfedeztem a térképen egy még befutatlan foltot a közelben – a nyár végére (mikor még korán kel a Nap) pont jól jön. Autóval negyed órán belül a piliscsévi starthelyen vagyok, indulhat a „szkennelés”. Az eső áztatta erdőben őszi hangulat fogad. Zöld-vörös fenyves hívogat… Az őz hátra se nézve tudja, meddig kell futnia, hogy szem elől…
Tovább
Nem fogok minden Cimbis futásomról beszámolót írni (az #511-es is kimaradt, pedig nagyszerű volt), de erről úgy érzem, muszáj szót ejtenem. Cimbi még nincs négy hónapos, másfél hónapja él velem, összesen egy tucatszor voltunk sétálni, ebből ez a mai a negyedik, ami intenzívebb, futásnak nevezhető mozgás volt. És nem találok rá szavakat, mennyire összehangolt páros…
Tovább
Tegnap feleségemmel átadtuk pilisborosjenői házunkat leendő lakóinak, és lányommal minden maradék holmimat átvittük Kesztölcre. Pilisborosjenő és Kesztölc között pedig szülővárosom, Pécs a kapocs: most itt vagyunk apukámnál, lányommal és barátnőjével. „Küldetésünk” célja, hogy Komlóról magunkkal vigyük Cimbi kutyát, és este már vele együtt térjünk nyugovóra új, kesztölci otthonunkban. És persze van egy másik, személyesebb vonatkozású…
Tovább
