200×200 km projekt • 2022. 02. 05. • Komárom Cimbivel

A búcsúban mindig van valami felemelő. Legutóbb azt írtam: „már vagy negyedjére alig változik a táj, és tudom, gyarlóság, de kicsit unom” – most pedig mintegy „hozzáadott értékké” válik, hogy utoljára vagyunk itt. Persze ez utóbbi szinte minden hétvégi kalandunkról kijelenthető, de most a hetek óta „megszokott”, kedves-fenyvestől búcsúzunk. És nem is lehetne ennél szebben:…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 01. 29. • Komárom Cimbivel

Amíg számomra újdonság volt, hogy akár kilométereket is tudok futni, addig lelkesen írtam róla… Amíg nem vált megszokottá, hogy bundás barátom megbízható, és már szinte szavak nélkül is értjük egymást, erről is rendszeresen lelkendeztem… Többször említettem már azt is, hogy szeretem a fenyvesek illatát, hangulatát, a puha tűlevél-szőnyeget; de most már vagy negyedjére alig változik…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 01. 23. • Komárom Cimbivel

Kezdetben napkelte-naranccsal festett fenyőtörzsek nyűgöznek le; később – immár a felhőtakaró leple alatt, és nem először – törzsek, ágak elhajlásai, összeborulásai, szétágazásai, egymásba fonódásai gyönyörködtetnek: mintha a fák is kifejeznék egymás iránti érzelmeiket. Folytatjuk az egyenes utakkal szabdalt komáromi fenyvesek felfedezését… Fotók és útvonal (Strava)

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 01. 15. • Komárom – Ács Cimbivel

Ismét lenyűgöz a Duna fölött tornyosuló meredek partszakasz fenyvese és panorámája. Minden fát szeretek, de a tűlevelűek különösen kedvesek számomra; és tűnjék akár butaságnak innen a magyar télből, de mediterrán tengerpartok hangulatát idézi bennem, ahogy a fenyőágak között letekintek a Duna hullámaira. Déjà vu érzésem van: az aszfaltról a földút pont így kanyargott az erdőbe……

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 01. 08. • Ács Cimbivel

Régebben nem szerettem, de azóta fordult a kocka: a fagy tiszta ragyogásával vágyam tárgya lett. Olyannyira, hogy az elmúlt napok melege ráébresztett, életemben talán idén először nem várom a tavaszt. Persze örülni fogok a teraszon étkezésnek, borozgatásnak és a fák közé feszített függőágynak; de talán ez az első január, amikor nem sürgetem a tél múlását.…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 01. 02. • Ács Cimbivel

Nagyjából egy hete kezdődött, és napról napra erősödik. Próbálom, de nem tudom megfejteni, miért kaptam ajándékba ezt a nagy adag fájdalmat a bal sarkamba. Minden második lépés fáj, annyira, hogy képtelen vagyok kizárni a tudatomból. Vajon mi az üzenete? Ne sétáljak? Hiszen ez képtelenség! Cimbinek szüksége van rá(m)! De nem akarom rákenni: nekem is kell,…

Tovább

2021-es „megmozdulásaim” 10 képben

A Strava ezúttal is szépen vizualizálta (bár nem kell mindent komolyan venni, mert a pl. a TOP SPORTSnál indokolatlan az OTHER [az első hármon kívül nem volt más mozgásformám – most leellenőriztem, még tévedésből se]; és egy barátom ismerősének a Strava szerint a 2021-es év 8760 órájából sikerült 596523-at aktívan tölteni).

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 12. 25. • Ács Cimbivel

Karácsonyi kalandunkat fülsértő motorzúgás keretezi – utunk vége felé meg is állapítom magamban, hogy jó nagy barom lehet, aki ennyire erőlteti, és úgy tűnik, mégsem halad. De egyetlen pillanat alatt alakul át a kép-zeletem, mikor meglátom őket a „képtelen valóságban”: a házilag összetákolt, irgalmatlanul hangos, fura szerkezetet irányító sofőr mosolyogva üdvözöl; miközben az utánfutón, egy…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 12. 18. • Komárom: Szent Pál sziget – Ács Cimbivel

Mielőtt személyesen randevúznánk a napkeltével, az autóból gyönyörködöm a horizonton alábukó, Holdról visszaverődő fényében. Később a Szent Pál-sziget egén a napkelte fényében „lángra lobbant tűzmadarak” kísérik az „óriás vízmű-vakondtúrások” mellett sárban cuppogó lépteinket. Cimbi a szokottnál is többet szimatol – mosolyra fakaszt a bennem születő újabb „meghatározása”: ő egy szagértő (és még most is tetszik,…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 12. 11. • Komárom: Monostori erőd Cimbivel

Kihasználva a kései napkeltéket, ezúttal otthonunktól távolabbra kalandozunk – az egy órán belül elérhető helyeket meghagyva a fénygazdagabb évszakokra. Szeretem, mikor ember építette és természetes környezet összeér – különösen, ha egyúttal előbbi múlandósága és utóbbi időtlensége is találkozik. A híd és az előtte spanyolfalat álló fák; a Monostori erőd és a falain trónoló növényzet; aztán…

Tovább