45 évesen elváltam, és Kesztölcre költöztem 11 éves lányommal és egy 10 hetes border collie-val – életem második felének naplója…
Még csak néhány lépésnyit fontunk mai kalandunk fonalába, mikor Cimbi megáll, és figyel; megállok én is, figyelek. Az így létrejött, nagyjából 20 méter oldalhosszúságú figyelem-háromszög harmadik csúcsán egy termetes vaddisznó áll. Bundás barátom már tudja, hogy ilyenkor mit (nem) kell tennie, de azért megszokásból halkan mondom felé, hogy „marad!” Ő szót fogad, a vaddisznó pedig…
Tovább
Túlnyomórészt lakott területen sétálunk, sokféle ház, sokféle (feltételezett) emberélet, életsors nyomai mellett lépdelünk… Jólesőn állapítom meg, hogy egyiet se cserélném a sajátomra. A közeli 10-es út zaja mindenütt hallható, és a magénszféra többnyire igencsak alulméretezett: sűrűn lakott a terület. Igaz, otthonról nem látom a Dunát, de ezért bőven kárpótól, hogy a Pilis lábánál, akácfáim kikötőjében…
Tovább
Sötétség: egység. A fény hiánya mindent egyesít, a sötétségben megteremtve az egységet; melyet a hajnal fényei „ejtenek kétségbe”. A madárcsicsergést túlharsogva zajong a zöld; majd kicsit később a sárga sikítva festi a tájba mindazt, ami néhány órája még nem létezett. Kék köpeny alatt bomlik ki a világ – fényesség: sokaság… Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
A következőket olvasom egy fára akasztott, igénytelenül kivitelezett táblán: TE MIÉRT SZEMETELSZ? S*GGFEJ VAGYOK. NEM TÖRŐDOM A TERMÉSZETTEL. MÉG MINDIG ANYUCI TAKARÍT UTÁNAM. A FENTIEK KÖZÜL MIND IGAZ RÁM. És mind a négy lehetőség előtt van egy-egy előre kipipált jelölőnégyzet. (Ugyanezzel a förmedvénnyel később még egy helyen találkozom.) Megosztom az ezzel (és az összes hasonló…
Tovább
A lenyugvó telihold fénye kísér hétvégi nagysétánk kiindulópontjához. Négylábú cimborám szokatlanul nyugodt – köszönhetően a tegnapi Fenyőfőről induló, a Cuha szurdokon át Bakonyszentlászlóra vezető kirándulásunknak, melynek során bundás barátom hozzávetőleg háromszorosára nyújtotta kétlábú kirándulótársai mindössze 13,5 kilométeres útvonalát. (Kivételes pillanat, mely némi büszkeséggel tölt el, mikor „fáradtnak” látom sétapartnerem – ráadásul már kalandunk elején.) De…
Tovább
Egy nagy szélben fogant virágillatú, napsütéses séta, elhagyott telkek és pincék között, a mindig pompás Mecsek lábánál… Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
Fotótéma mindenhol van, de most itt valahogy alig akad (vagy csak alig veszem észre), pedig derűs hangulatú helyeken sétálunk – még ha a többnyire lakatlan tanyák nagy része az ízléstelenség és igénytelenség mintaképei is. Így hát sok jó élménnyel és kevés fotóval térek haza – marad ez is egy képekben és szavakban kevéssé megnyilvánult belső…
Tovább
Képtelen vagyok rávenni magam, hogy megtaláljam és összerendezzem a szavakat, melyek kellő pontossággal írnák le mindazt, ami ezen az utolsó márciusi nagy sétánkon történt, illetve amit ezen az első idei-tavaszi kalandunkon átéltem. Inkább megmutatom képeken (remek volt, mint szinte mindig; nem kis részt lenyűgöző – és ahogy lányommal mondani szoktuk: túl aranyos – bundás barátomnak,…
Tovább
Napkelte előtt, útközben a Hold bújócskájában gyönyörködöm. Ezúttal a „közeli” felhők, és a „végtelen” égbolt színét hajszálra egyezőn keverte ki a Rendező, így a kettő között bujkálva Hold anyó hol egyik, hol másik részét takarja el felhőpaplannal; időnként pedig teljesen mögé rejtőzik; majd korongja peremével kukucskál… A Derik Hungária Kft. kötelességtudó, idős alkalmazottja tájékoztat, hogy…
Tovább
Míg előző sétánk meghatározó eleme a lakótelep volt, jelen kalandunké a gyár. Egy elhagyott és egy működő. Utóbbiból messzire hallatszó, lomha basszust dobol a gép. Régóta használatlan vasúti sínek között fák nőnek. A természet gondjaira bízott, elhanyagoltan szép horgásztavakban méltóságteljes fa-óriások tükröződnek. Két hattyú fejét szárnya alá dugva pihen. A Duna folyik, a part fagyott,…
Tovább
HALASIZSOLT 