#540 • 2019. 12. 01. • Pilismarót: Szekrény-hegy, Hosszú-hegy – Dömös (Cimbivel)

Hosszan gondolkodtam, mit írhatnék 540. futó kalandomról, anélkül, hogy ismételném magam. Utóbbit nem garantálom. Három dolog jutott eszembe: Nagyon hideg volt. Cimbi lenyűgöző, nagy, agancsos szarvasokat kergetett felém – és én inkább ámultam, mintsem fotóztam. Élveztem Cimbi társaságát – a köztünk születő egyre szorosabb kötelék, és kölcsönös bizalom ajándékát. A többit meséljék a képek: Havi…

Tovább

#538 • 2019. 11. 17. • Dömös: Prépost-hegy, Körtvélyes-hegy, Vörös-hegy (Cimbivel)

Azt találtam ki, hogy futásaim alkalmával, amikor Luca nálam van, Cimbit – lányom kívánsága szerint – otthon hagyom vele (akárcsak múlt héten); és minden második héten magammal viszem (akárcsak most). És Cimbi ezúttal is csodás futótárs: elágazásoknál, vagy ha lemaradok, megvár (külön kérés nélkül is), ha hívom, jön (őzkergetésből is), ha mondom, hogy erre, akkor…

Tovább

Cimbi minden nap lenyűgöz

Míg nem volt kutyám, kissé értetlenkedve szemléltem a kutyások négylábú barátaikkal kapcsolatos lelkendezéseit. Beismerem: néha már szánalmasnak éreztem őket. És most tessék: majd’ minden második bejegyzésem Cimbiről szól… Múlt hétvégén meglátogattuk apukámat Pécsett. Reggel 7-kor indultunk, először Alsómocsoládra, ahol barátommal madarakat lestünk a lecsapolt tónál; amit körbe is sétáltunk, majd délután szalonnát sütöttünk. És ha…

Tovább

Cimbi, a szobakutya

Ahogy már írtam korábban is, a Gyüttment Fesztivál után elhatároztam, hogy Cimbit mindenhova magammal viszem – hacsak nincs valamilyen kizáró ok, mint például a minden hónap utolsó szombatján esedékes Háromkaptár Kertműhyely biokertész tanfolyama esetében. Október végén egy barátom házavatójáról tértünk haza kora reggel, hogy terveim szerint Cimbit itthon hagyva, én tovább guruljak Tahitótfaluba, a kertészképzőre.…

Tovább

#536 • 2019. 11. 03. • Mánfa (Mecsek #24 – Cimbivel)

Négy éve megírtam futásaim „élettörténetét” – azóta is ez szerepel a futográfus címlapomon. Cimbi életét is végignéztem már többször ekképp – akárcsak most. Közös kalandunk születésekor képtelen betelni az erdővel, az egészet akarja, ott lenni mindenhol, egyszerre, ritkán néz hátra, és sokszor kiszalad a látóteremből. Önfeledten merül bele a jelenbe, mint egy gyerek; de hívásra…

Tovább

#535 • 2019. 10. 27. • Kesztölc – Esztergom: Nagy-bodzás-hegy – Pilisszentkereszt – Pilisszántó: Boldogasszony kápolna, Pilisszántói-kőfülke (Cimbivel)

Tegnap szomszédommal beszélgetve szóba jöttek a futásaim, és elhangzott a kérdés: „holnap mivel mész futni?” Ha Ates nem kérdez rá, lehet, hogy ma reggel koppanok, mikor eszembe jut, hogy az autóm a szerelőnél van. Így viszont még tegnap este terveztem egy új útvonalat, és miközben terveztem, szomszédom nálunk vendégeskedő lánya megkérdezte, hogy „Cimbivel mész futni?”…

Tovább

Agyafúrt Cimbi

Eddig is tudtam, tapasztaltam, hogy Cimbi nagyon okos – de tegnap kimondottan lenyűgözött agyafúrtságával… Lányom és osztálytársa a boltba készültek menni. Nem akartak kutyát vinni magukkal, mert szerettek volna mindketten bemenni a boltba, ahova ugyebár Cimbi nem teheti be a lábát. Mikor elmentek a gyerekek, Cimbi már szaladt is a záródó kapu felé; de én…

Tovább

Dobogókői sétánk Cimbivel

Megígértem Cimbinek, hogy ezen a héten elviszem végre egy hosszabb sétára. Péntek reggel nézegetem a térképet, hogy merre menjünk, és addig-addig húzogatom, míg Dobogókő is „rákerül”. Hiszen lakik ott egy kedves jó barátom! Már írom is az SMS-t… Mikikém, spontán, wc-n ülve születő gondolat: mi lenne, ha elkirándulnánk hozzád Cimbivel most(anában)? …és a választ meg…

Tovább

Cimbivel az Ikea-ban

A Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy Cimbivel bárhova elmehetek – csupán azok a helyek kivételek, ahova nem szabad kutyát vinni. Egy szeptemberi Ikea-s vásárlásomon találkoztam az áruházban egy kutyás lánnyal, és csak ekkor tudatosodott bennem, hogy az Ikea nem tartozik a kivételek közé. Így hát legközelebb (múlt csütörtökön) magammal vittem az áruházba négylábú barátomat is.…

Tovább