45 évesen elváltam, és Kesztölcre költöztem 11 éves lányommal és egy 10 hetes border collie-val – életem második felének naplója…
A szemközti domb túloldaláról csak épp a fejét látom, rajta egy egyenes szarvval. Hiányos biológiai ismereteim birtokában nyilvánvalónak tűnik, hogy antiloppal vagy unikornissal van dolgunk. Cimbi közelebbről is megnézi, de örömvinnyogásaiból nem veszem ki, mit lát. Antilop vagy unikornis – végül is nem mindegy? Szép volt, és végre valami új – mert a megszokott menthetetlenül…
Tovább
Balra nézve ismerős a hely: akkor köd volt, és egy ló nézett ki az ablakból. Tavasz volt, és most, télen megint eszembe jut, mennyire félelmetesen gyönyörű a pillanat megismételhetetlensége és a jövő kiszámíthatatlansága. Egész másképp festett a helyszín és egész más volt benne az átélő. Az oda-visszák fordulóján szólok Cimbinek: „gyere, itt visszafordulunk”; és ő…
Tovább
Cimbivel és egy tesztelésre kapott Honor 20 Pro telefonnal indítom a 2020-as futó évem – no meg a Dunával és sok vaddal (muflonokkal, szarvasokkal), Cimbi „vinnyogós” nagy örömére. Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal máshol – egyre messzebb. Utazás, futás-fotózás, képfeldolgozás, publikálás – egyre több…
Tovább
Hiszen ezek azok a sziklák, amiket előző futó kalandunk során „odalentről” fotóztam! Fagyos szél dermeszti az arcomat, az ujjaim fájnak a hidegtől, még sincs hiányérzetem, mert szebb helyen nem is lehetnék, mint itt, a Vadálló-köveknél; és nagyszerűbb futótársat se tudok elképzelni Cimbinél. Varázslatos ez a hely, és benne az ellenfényben ragyogó bundájú barátom, kinek állandóan…
Tovább
Régi terep (Pilis), kilenc hónapos futótárs (Cimbi), új telefon (Xiaomi Mi Note 10) és mai önmagam – képmesélve: Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal máshol – egyre messzebb. Utazás, futás-fotózás, képfeldolgozás, publikálás – egyre több pénz és idő (heti 10–14 óra). Jelenlegi pénzügyi kereteimet alapul…
Tovább
Alig fagypont fölött van a hőmérséklet, és esik az eső – mégis mennem kell, mert tudom, hogy „odakint”, a komfortzónám kapuját átlépve értékes ajándékok várnak. Legtöbbször hátránynak érzem, hogy rossz a memóriám, de most örülök, hogy nem emlékeztem, mennyire „technikás terep” a Rám-szakadék – legalábbis kutyával. Kutyával, aki ráadásul nem szereti a vizet. De már…
Tovább
Hosszan gondolkodtam, mit írhatnék 540. futó kalandomról, anélkül, hogy ismételném magam. Utóbbit nem garantálom. Három dolog jutott eszembe: Nagyon hideg volt. Cimbi lenyűgöző, nagy, agancsos szarvasokat kergetett felém – és én inkább ámultam, mintsem fotóztam. Élveztem Cimbi társaságát – a köztünk születő egyre szorosabb kötelék, és kölcsönös bizalom ajándékát. A többit meséljék a képek: Havi…
Tovább
Azt találtam ki, hogy futásaim alkalmával, amikor Luca nálam van, Cimbit – lányom kívánsága szerint – otthon hagyom vele (akárcsak múlt héten); és minden második héten magammal viszem (akárcsak most). És Cimbi ezúttal is csodás futótárs: elágazásoknál, vagy ha lemaradok, megvár (külön kérés nélkül is), ha hívom, jön (őzkergetésből is), ha mondom, hogy erre, akkor…
Tovább
Míg nem volt kutyám, kissé értetlenkedve szemléltem a kutyások négylábú barátaikkal kapcsolatos lelkendezéseit. Beismerem: néha már szánalmasnak éreztem őket. És most tessék: majd’ minden második bejegyzésem Cimbiről szól… Múlt hétvégén meglátogattuk apukámat Pécsett. Reggel 7-kor indultunk, először Alsómocsoládra, ahol barátommal madarakat lestünk a lecsapolt tónál; amit körbe is sétáltunk, majd délután szalonnát sütöttünk. És ha…
Tovább
Ahogy már írtam korábban is, a Gyüttment Fesztivál után elhatároztam, hogy Cimbit mindenhova magammal viszem – hacsak nincs valamilyen kizáró ok, mint például a minden hónap utolsó szombatján esedékes Háromkaptár Kertműhyely biokertész tanfolyama esetében. Október végén egy barátom házavatójáról tértünk haza kora reggel, hogy terveim szerint Cimbit itthon hagyva, én tovább guruljak Tahitótfaluba, a kertészképzőre.…
Tovább
