Esik az eső, fúj a szél, hideg van, kilónyi sármamusszal a cipőmön csúszkálok a latyakban. Miért is jöttem ide? Persze, hogy a váratlan ajándékokért: a bazsalyogtató nyulakért; a patakpartokat összekötő, vadregényes erdőbe hívogató, aprócska fahídért; a térképről hiányzó, a mesebeli fenyvesen át a nyílt dombtetőre vezető vadcsapásért – derül ki végül.

Leave a Reply