„Véletlen” egybeesések #1003

Lefekvéshez készülődve a megszokott csendet egy fülsértően hangos, általam ezidáig ismeretlen, sikítás szerű hang töri meg. Egy közeli fa a hang forrásának helye. Kimegyek a teraszra, de semmi felismerhetőt nem látok a sötétben. Kisvártatva elrepül valami… Lefekszem, elolvasok még pár „hírt” a telefonomon, melyek egyike ez. Két perccel azután, hogy élőben hallhattam (hasonlót), most a…

Tovább

„Véletlen” egybeesések #1001

Mostantól elkezdem dokumentálni – hátha egyszer visszaolvasva észreveszek egy ma még láthatatlan összefüggést… Tegnap Peti Balázséknál Péter egy fiatalon Brazíliába emigráló magyar íróról mesélt, az „Egy nap a láthatatlan házban című könyve kapcsán. Ma ezt olvasom a Facebookon, Sárecz Iván barátom bejegyzéseként: “Mit hagynak ránk holtuk után az öregek? Egy vén ruhát, Egy repedt ókulárét,…

Tovább

A probléma a megoldás mindenre

Elismerem, a cím kissé bulváros. Pontosan így gondolom: a probléma megoldás-centrikus szemlélete mozgat, áramoltat mindent. Alább pedig még pontosabban kifejtem hétfőn született gondolatom. Abból a kétségtelen tényből indultam ki, hogy probléma önmagában nem létezik – azt mindig a helyzetet problémaként átélő hozza létre. Egy problémával szembesülve három (jó) megoldás létezik: Figyelmen kívül hagyod. Megoldod. Elfogadod.…

Tovább

Vagyok, aki vagyok

Éjszaka felébredtem, és hosszan nem tudtam elaludni. Majd eszembe jutott Baranyi Tibor egyik előadása, melyben a címbéli bibliai idézetet elemzi – és elkezdtem mondani magamban: Voltam, aki voltam; voltam, aki vagyok; voltam, aki leszek; vagyok, aki voltam; vagyok, aki vagyok; vagyok, aki leszek; leszek, aki voltam; leszek, aki vagyok; leszek, aki leszek. Mindebben gyönyörűen együtt…

Tovább

René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei

Időnként fárasztottak az agyonbonyolított, többször fél oldalnyi hosszúságú, sokszorosan összetett mondatok; az oldalakon átívelő bekezdések; és azt sem szégyellem bevallani, hogy ezek között volt olyan is, amit nem értettem. De ha egy könyv csak egyetlen jó gondolatot is ad, olyant, ami megerősíti a sajátom, vagy új felismerést hoz, már megéri elolvasni. És Guénon A mennyiség…

Tovább

Az ital föloldja egód páncélját, mindazt, amit szorongó éned egyedüli valóságnak élt meg, és átcsúszol egy magasabb valóságba, ahol szabadság van és nincs félelem. Ilyen a jó részegség.

(Müller Péter: Aranyfonál – Kapcsolat a szellemvilággal)

Mesteremtől tudom azt a titkot, hogy a világ emlékezetében minden megmarad. És miközben emberek születnek, élnek, halnak és újra születnek, a Világmemóriában minden megmarad. Ha nem így lenne, a Teremtés elvesztené legfőbb értelmét, a tapasztalást. Semmi nem összegződne, semmi semmire nem épülhetne rá, mindig mindent elölről kellene kezdeni.

(Müller Péter: Aranyfonál – Kapcsolat a szellemvilággal)