Az epilepsziás Cimbi temetése

Gondolkodtam a bejegyzés címén: „Cimbis tanulságok”, „Cimbi és az (állat)orvostudomány” – ezekhez hasonló, rosszabbnál rosszabbak jutottak eszembe, míg végül kipattant a fejemből ez a bulvárosan trendi, „kellőképpen korhű”. Az egyértelműség kedvéért szögezzük le: Cimbi él, és egészséges – mesteremmel való együttlétem újabb tanulságokkal szolgált. Mindannyiunk okulására teszem közzé. Bő másfél éve, 2020 februárjának elején, 8…

Tovább

Kaczvinszky József nagyszerű meglátásai

A többi élőlény halála a saját halálunk fogalmának utánzata, mása, tükörképe csupán, amelyet mint alakulást, mint folyamatot szemlélhetünk a külvilágban, a kivetítésben. Önmagunk halála viszont csak elvi értelemben halál, mert mi magunk nem szűnünk meg általa és benne, hanem ellenkezőleg: mindennemű kivetítés, az egész külvilág szűnik meg körülöttünk, amikor meghalunk! Ugyanaz a törvényszerűség tehát, amely…

Tovább

Józsi bácsi gondolatai a világról – újratöltve!

Közel 10 éve, 2012 tavaszán fedeztem fel Józsi bácsi blogját, ami nagy hatással volt rám. Annyira, hogy akkor úgy érezem, találkoznom kell „Józsibával”, és ez azóta többször meg is történt. Iván (ez Józsi igazi neve) egy olyan ember az életemben, akivel nagyon ritkán találkozom, de mindig tudjuk „ott folytatni, ahol abbahagytuk”. Nagyon megörültem tegnapi Fabebook…

Tovább

Hamvas Béla életműsorozat szégyenletes tipográfiával

Ha egyetlen írót kellene választanom, kinek műveit életem hátralevő részében olvashatnám, egyértelműen Hamvas Béla lenne ez. Ha nem is minden írásával azonosulok teljes mértékben; ahogyan a mindenséget összefüggéseiben látta, és ahogyan mindezt megfogalmazta, számomra példaértékű és lenyűgöző. Meg is beszéltem gyermekem anyukájával, hogy születésnap és karácsony apropóján én már csak Hamvas köteteket szeretnék ajándékba kapni…

Tovább

Áldozathozatal

9 perc 30 másodperctől: „Nem kellene annyit szomorkodnia, nem kellene annyit vágyakoznia, nem kellene örökké várnia valamit! Ez a legfontosabb: nem kell várni semmit! (…) Itt vagyok például én: egész életem azzal telt el, hogy vártam valamit; szinte egész életemben úgy éreztem, mintha egy vasútállomáson várakoznék. Mindig úgy éreztem, mintha az egész eddigi életem nem…

Tovább

Cimbi mester

Pár hónapja egy barátom megkérdezte, hogy tanított-e valamit nekem Cimbi? Én akkor hirtelen erre azt feleltem: nem – arra gondolva, hogy szellemi síkon, vagyis vertikálisan emelt-e a (velem) létezése. Most nyilvánosan „gyónom meg” elhamarkodott válaszom. Cimbinél nagyobb mestert nem ismerek az elfogadás, a jelenben levés és az odaadó, feltétlen szeretet demonstrálására.

Tovább

Az akciót minden kötöttségtől meg kell szabadítanunk. Önmagában kell megvalósulnia: a szellem lázától szabadon, gyűlölettől és vágytól megtisztítva. A következő igazságoknak kell teljes mértékben áthatniuk a szellemet: az útnak nincsen célja, nincs mit várni, nincs mit remélni és nincs mitől félni. A világ szabad: az értelem és a célok, az „evolúció”, a sors vagy az előrelátás olyan lények ködje és fikciója, akik képtelenek egyedül járni, pórázra, felügyeletre van szükségük. Te magad rendelkezel önmagad felett. El kell jutnod odáig, hogy magadat mint az erők középpontját éld át, míg megismered azt az akciót, amely nem erre vagy arra a létezőre, hanem önmagára irányul. Itt nem leszel mozgatva – szabadon mozgatod saját magad. A dolgok megszűnnek számodra a vágy tárgyai lenni: az akció tárgyaivá válnak. Kioltódnak az irracionális élet impulzusai, mivel olyan dolgok körül keringenek, amelyek már nem léteznek, így megszűnik a túlhajtottság érzése, a rohanás őrülete, a cselekvésnek „valamit tevése” és célja, a fájdalmas komolyság és a kényszerű akarás, a tragikus érzés és a titáni kö­telék, lehullik a sokaság betegsége – az élet emberi értelme. Megjelenik a felsőbbrendű nyugalom – és pontosan ebből képes a tiszta és tisztító akció újjászületni: az akció, amely minden pillanatban, minden helyen át tud fogni minden irányt, az akció, amely minden oldalon megragadhatatlanul fel tud törni, amely magát mindig önmagán túl határozza meg – önmagával szemben szabadon, győzelem és vereség, siker és kudarc, egoizmus és altruizmus felett állva, az akció szabadon minden köteléktől, szabadon minden identifikációtól.

„Véletlen” egybeesések #1003

Lefekvéshez készülődve a megszokott csendet egy fülsértően hangos, általam ezidáig ismeretlen, sikítás szerű hang töri meg. Egy közeli fa a hang forrásának helye. Kimegyek a teraszra, de semmi felismerhetőt nem látok a sötétben. Kisvártatva elrepül valami… Lefekszem, elolvasok még pár „hírt” a telefonomon, melyek egyike ez. Két perccel azután, hogy élőben hallhattam (hasonlót), most a…

Tovább

„Véletlen” egybeesések #1001

Mostantól elkezdem dokumentálni – hátha egyszer visszaolvasva észreveszek egy ma még láthatatlan összefüggést… Tegnap Peti Balázséknál Péter egy fiatalon Brazíliába emigráló magyar íróról mesélt, az „Egy nap a láthatatlan házban című könyve kapcsán. Ma ezt olvasom a Facebookon, Sárecz Iván barátom bejegyzéseként: “Mit hagynak ránk holtuk után az öregek? Egy vén ruhát, Egy repedt ókulárét,…

Tovább