Az akciót minden kötöttségtől meg kell szabadítanunk. Önmagában kell megvalósulnia: a szellem lázától szabadon, gyűlölettől és vágytól megtisztítva. A következő igazságoknak kell teljes mértékben áthatniuk a szellemet: az útnak nincsen célja, nincs mit várni, nincs mit remélni és nincs mitől félni. A világ szabad: az értelem és a célok, az „evolúció”, a sors vagy az előrelátás olyan lények ködje és fikciója, akik képtelenek egyedül járni, pórázra, felügyeletre van szükségük. Te magad rendelkezel önmagad felett. El kell jutnod odáig, hogy magadat mint az erők középpontját éld át, míg megismered azt az akciót, amely nem erre vagy arra a létezőre, hanem önmagára irányul. Itt nem leszel mozgatva – szabadon mozgatod saját magad. A dolgok megszűnnek számodra a vágy tárgyai lenni: az akció tárgyaivá válnak. Kioltódnak az irracionális élet impulzusai, mivel olyan dolgok körül keringenek, amelyek már nem léteznek, így megszűnik a túlhajtottság érzése, a rohanás őrülete, a cselekvésnek „valamit tevése” és célja, a fájdalmas komolyság és a kényszerű akarás, a tragikus érzés és a titáni kö­telék, lehullik a sokaság betegsége – az élet emberi értelme. Megjelenik a felsőbbrendű nyugalom – és pontosan ebből képes a tiszta és tisztító akció újjászületni: az akció, amely minden pillanatban, minden helyen át tud fogni minden irányt, az akció, amely minden oldalon megragadhatatlanul fel tud törni, amely magát mindig önmagán túl határozza meg – önmagával szemben szabadon, győzelem és vereség, siker és kudarc, egoizmus és altruizmus felett állva, az akció szabadon minden köteléktől, szabadon minden identifikációtól.

„Véletlen” egybeesések #1003

Lefekvéshez készülődve a megszokott csendet egy fülsértően hangos, általam ezidáig ismeretlen, sikítás szerű hang töri meg. Egy közeli fa a hang forrásának helye. Kimegyek a teraszra, de semmi felismerhetőt nem látok a sötétben. Kisvártatva elrepül valami… Lefekszem, elolvasok még pár „hírt” a telefonomon, melyek egyike ez. Két perccel azután, hogy élőben hallhattam (hasonlót), most a…

Tovább

„Véletlen” egybeesések #1001

Mostantól elkezdem dokumentálni – hátha egyszer visszaolvasva észreveszek egy ma még láthatatlan összefüggést… Tegnap Peti Balázséknál Péter egy fiatalon Brazíliába emigráló magyar íróról mesélt, az „Egy nap a láthatatlan házban című könyve kapcsán. Ma ezt olvasom a Facebookon, Sárecz Iván barátom bejegyzéseként: “Mit hagynak ránk holtuk után az öregek? Egy vén ruhát, Egy repedt ókulárét,…

Tovább

A probléma a megoldás mindenre

Elismerem, a cím kissé bulváros. Pontosan így gondolom: a probléma megoldás-centrikus szemlélete mozgat, áramoltat mindent. Alább pedig még pontosabban kifejtem hétfőn született gondolatom. Abból a kétségtelen tényből indultam ki, hogy probléma önmagában nem létezik – azt mindig a helyzetet problémaként átélő hozza létre. Egy problémával szembesülve három (jó) megoldás létezik: Figyelmen kívül hagyod. Megoldod. Elfogadod.…

Tovább

Vagyok, aki vagyok

Éjszaka felébredtem, és hosszan nem tudtam elaludni. Majd eszembe jutott Baranyi Tibor egyik előadása, melyben a címbéli bibliai idézetet elemzi – és elkezdtem mondani magamban: Voltam, aki voltam; voltam, aki vagyok; voltam, aki leszek; vagyok, aki voltam; vagyok, aki vagyok; vagyok, aki leszek; leszek, aki voltam; leszek, aki vagyok; leszek, aki leszek. Mindebben gyönyörűen együtt…

Tovább

René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei

Időnként fárasztottak az agyonbonyolított, többször fél oldalnyi hosszúságú, sokszorosan összetett mondatok; az oldalakon átívelő bekezdések; és azt sem szégyellem bevallani, hogy ezek között volt olyan is, amit nem értettem. De ha egy könyv csak egyetlen jó gondolatot is ad, olyant, ami megerősíti a sajátom, vagy új felismerést hoz, már megéri elolvasni. És Guénon A mennyiség…

Tovább

Az ital föloldja egód páncélját, mindazt, amit szorongó éned egyedüli valóságnak élt meg, és átcsúszol egy magasabb valóságba, ahol szabadság van és nincs félelem. Ilyen a jó részegség.

(Müller Péter: Aranyfonál – Kapcsolat a szellemvilággal)