A kutya szimbolikájáról

Isten mindig hűséges, hű önmagához, hű ígéreteihez, hűséges azokhoz, akik Őt szeretik, keresik. Az ember Isten képmása, értelme és szabad akarata van, a többi létező esetében az isteni teremtettség másként nyilvánul meg. Az állatok, növények szimbolikusan jelenítenek meg egy-egy ideát, arculatot a nagy isteni egészből. Istenre emlékeztető útjelzőkként is jelen lehetnek életünkben, ha jól figyelünk…

Tovább

Kérdés

Párbeszéd a boltban: Biztonsági őr: Maszk! – mutatja a sajátját.Én: (Nézek rá csodálkozva.)B. őr: Maszk! Maszk! – és továbbra is mutogat a maszkjára.Én: A kapucni nem jó? – mutatom a fejemre húzott kapucnit.B. őr: Nem, az nem.Én: De azt ugye tudja, hogy pont ennyi értelme van a maszknak is?B. őr: Igen, de sajnos ez van.…

Tovább

Atyafipeca: „A sínen levésről”

Atyafi blogját, már többször ajánlottam illetve idéztem e helyen. Most ismét ajánlom, mert barátom bő négy év kihagyás után október 23-a óta új tartalmakkal örvendezteti meg olvasóit; és idézem is, mert pár nappal ezelőtti bejegyzése – személyes érintettségem és közös emlékeink kapcsán – különösen kedves számomra, és nem mellesleg elgondolkodtató is lehet bárki számára. Íme:…

Tovább

Az epilepsziás Cimbi temetése

Gondolkodtam a bejegyzés címén: „Cimbis tanulságok”, „Cimbi és az (állat)orvostudomány” – ezekhez hasonló, rosszabbnál rosszabbak jutottak eszembe, míg végül kipattant a fejemből ez a bulvárosan trendi, „kellőképpen korhű”. Az egyértelműség kedvéért szögezzük le: Cimbi él, és egészséges – mesteremmel való együttlétem újabb tanulságokkal szolgált. Mindannyiunk okulására teszem közzé. Bő másfél éve, 2020 februárjának elején, 8…

Tovább

Kaczvinszky József nagyszerű meglátásai

A többi élőlény halála a saját halálunk fogalmának utánzata, mása, tükörképe csupán, amelyet mint alakulást, mint folyamatot szemlélhetünk a külvilágban, a kivetítésben. Önmagunk halála viszont csak elvi értelemben halál, mert mi magunk nem szűnünk meg általa és benne, hanem ellenkezőleg: mindennemű kivetítés, az egész külvilág szűnik meg körülöttünk, amikor meghalunk! Ugyanaz a törvényszerűség tehát, amely…

Tovább

Józsi bácsi gondolatai a világról – újratöltve!

Közel 10 éve, 2012 tavaszán fedeztem fel Józsi bácsi blogját, ami nagy hatással volt rám. Annyira, hogy akkor úgy érezem, találkoznom kell „Józsibával”, és ez azóta többször meg is történt. Iván (ez Józsi igazi neve) egy olyan ember az életemben, akivel nagyon ritkán találkozom, de mindig tudjuk „ott folytatni, ahol abbahagytuk”. Nagyon megörültem tegnapi Fabebook…

Tovább

Hamvas Béla életműsorozat szégyenletes tipográfiával

Ha egyetlen írót kellene választanom, kinek műveit életem hátralevő részében olvashatnám, egyértelműen Hamvas Béla lenne ez. Ha nem is minden írásával azonosulok teljes mértékben; ahogyan a mindenséget összefüggéseiben látta, és ahogyan mindezt megfogalmazta, számomra példaértékű és lenyűgöző. Meg is beszéltem gyermekem anyukájával, hogy születésnap és karácsony apropóján én már csak Hamvas köteteket szeretnék ajándékba kapni…

Tovább

Áldozathozatal

9 perc 30 másodperctől: „Nem kellene annyit szomorkodnia, nem kellene annyit vágyakoznia, nem kellene örökké várnia valamit! Ez a legfontosabb: nem kell várni semmit! (…) Itt vagyok például én: egész életem azzal telt el, hogy vártam valamit; szinte egész életemben úgy éreztem, mintha egy vasútállomáson várakoznék. Mindig úgy éreztem, mintha az egész eddigi életem nem…

Tovább

Cimbi mester

Pár hónapja egy barátom megkérdezte, hogy tanított-e valamit nekem Cimbi? Én akkor hirtelen erre azt feleltem: nem – arra gondolva, hogy szellemi síkon, vagyis vertikálisan emelt-e a (velem) létezése. Most nyilvánosan „gyónom meg” elhamarkodott válaszom. Cimbinél nagyobb mestert nem ismerek az elfogadás, a jelenben levés és az odaadó, feltétlen szeretet demonstrálására.

Tovább