A többi élőlény halála a saját halálunk fogalmának utánzata, mása, tükörképe csupán, amelyet mint alakulást, mint folyamatot szemlélhetünk a külvilágban, a kivetítésben. Önmagunk halála viszont csak elvi értelemben halál, mert mi magunk nem szűnünk meg általa és benne, hanem ellenkezőleg: mindennemű kivetítés, az egész külvilág szűnik meg körülöttünk, amikor meghalunk!

Ugyanaz a törvényszerűség tehát, amely a külvilágunk összes élőlényeire vonatkozik – vagyis hogy azoknak egyenként el kell halálozniuk, és hogy ezáltal a létezésüknek meg kell szűnnie –, miránk önmagunkra nem vonatkozik, bennünket nem illet: csupán abban az értelemben, hogy a külvilágunk szűnik meg, teljes egészében, a halálunk idején. Élet és halál is relatív valóság tehát.

Így például, ha megfigyelünk magunk körül egy emberi lényt és annak halálát, azt látjuk, hogy a megholt személy kimaradt a külvilág összefüggéseiből, forgatagából, és abba nem térhet vissza többé. A külvilág viszont továbbra is fennáll – nélküle. Ha viszont mi magunk halunk meg, akkor nem mi magunk hagyjuk el a külvilágot: voltaképpen nem maradunk ki a forgatagából, hanem maga az egész forgatag szűnik meg, az egész külvilág tűnik el a semmibe körülöttünk, minden jelenségével, tárgyával és valamennyi élőlényével egyetemben. Ez pedig valóban nagy különbség. Olyan nagy differencia, aminek a felismerése meg kell, hogy változtassa egész felfogásunkat az életről, a létről és önmagunkról.

Szinte ijedten döbben rá arra, hogy az egész külső világ: szemlélet, érzékelés csupán. És amint rádöbben erre a felismerésre, valósággal rémülten látja, hogy ő maga, a saját öntudata az egyedüli megfigyelő ebben a világban. Hiszen minden, amit megfigyel és amit megfigyelhet – őbenne magában áll fenn csupán, és nem rajta kívül.

Ha valaki a céljaid elérésében akadályoz, ha valaki utadban áll, megnehezíti az életedet, ha viselkedésével elrontja a kedvedet, összetöri álmaidat, vagy önbecsülésedben sért – ne neheztelj rá! Mert senki sem viselkedhetik másképpen velünk szemben, mint ahogy azt saját cselekedeteink következményei esetről-esetre megengedik, illetőleg megkívánják! Bárki is bánt bennünket, nem tehet róla, mert viselkedésében mi magunk bántjuk önmagunkat! Saját beállítottságunkat, saját magatartásunkat kell megváltoztatnunk tehát, nem pedig neheztelnünk arra, aki zavart okoz az életünk élvezetében, mert csakis akkor, ha senkire sem neheztelünk láthatjuk meg tisztán és zavartalanul az élet ragyogó és napfényes oldalát, melyet nem homályosítanak el saját idegenkedéseink, saját indulataink az emberekkel szemben.

2 hozzászólás ehhez: „Kaczvinszky József nagyszerű meglátásai

  1. Drága! Ebben a vonatkozásban hogy tekintesz arra a bizonyos esetre a szomszéddal az úton aló talalkozásotokban? Ölelés Róz

    HALASIZSOLT (időpont: 2021. szept. 17., P, 13:18) ezt írta:

    > Zsolt Halasi posted: ” A többi élőlény halála a saját halálunk fogalmának > utánzata, mása, tükörképe csupán, amelyet mint alakulást, mint folyamatot > szemlélhetünk a külvilágban, a kivetítésben. Önmagunk halála viszont csak > elvi értelemben halál, mert mi magunk nem szűnünk meg á” >

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.