blog, személyes témák
Rég találkoztunk utoljára, pedig rendszeresen sétálok arrafelé, ahol lakik. Mindig benézek a különös házhoz a fenyőkkel teleültetett kerten, és a kerítésen át – mely utóbbi eddigi egyetlen találkozásunkkor még nem is létezett. Épp nyílik az ajtó, megállok hát, mert szeretném megkérdezni a férfit, hogy sikerült-e befejeznie a burkolást a maga építette ház belsejében. Így leszek…
Tovább
Hálás vagyok, amiért életem legabszurdabb éve egyúttal a legsikeresebb is lehetett; és amiért a 2020-as esztendőben, ebben a feje tetejére állított világban is talpon maradhattam! Meghitt, teljességben átélt karácsonyt, és felemelő új évet kívánok!
Tovább
Pár hónapja egy barátom megkérdezte, hogy tanított-e valamit nekem Cimbi? Én akkor hirtelen erre azt feleltem: nem – arra gondolva, hogy szellemi síkon, vagyis vertikálisan emelt-e a (velem) létezése. Most nyilvánosan „gyónom meg” elhamarkodott válaszom. Cimbinél nagyobb mestert nem ismerek az elfogadás, a jelenben levés és az odaadó, feltétlen szeretet demonstrálására.
Tovább
Múlt szombaton véget ért az idei Mezítlábas kertészképző biokertész tanfolyam, melyen örömömre én is részt vehettem. Egy csodás helyen, nagyszerű emberekkel töltekezhettem a hónapok utolsó szombatjain. Jelenlétem a fotózással vált teljessé – Háromkaptáros hangulatkonzerveimet ide kattintva nézheted meg. Ezúton ajánlom figyelmedbe a jövő évi tanfolyamot: Mezítlábas kertészképző biokertész tanfolyam Szeretettel várjuk minden kertszerető ember jelentkezését,…
Tovább
Vasárnap az esős időben Lucával az emlékeim között kutattunk. Eszembe jutott, hogy van két nagy doboz, amiben életem első két évtizedéhez kapcsolódó tárgyi maradványokra lelhetünk, köztük gyerekkorom saját készítésű könyveire – jó példaként arra, hogy én bizony soha nem unatkoztam. Előkerültek napló-félék is, beleolvastunk, és én nem egyszer nem tudtam már visszaemlékezni, mi a fenét…
TovábbLányom, és barátnője elmentek játszani a focipályához. Cimbi persze utánuk szökött, és ezúttal nem is próbáltam tartóztatni. Pár perc után eddig általam még soha nem hallott „síró vonyításra” lettem figyelmes, és az ajtón kinézve Cimbit láttam a kapu előtt ülni. Mint aki hív, hogy menjek, mert baj van. Hívtam Lucát, mi történt, mire elmesélte, hogy…
Tovább
Ahogy már írtam, szerelem volt ez első látásra. És ha most kérdezed, milyen egy szóval, azt felelem: imádom! Kesztölcöt, és ezen belül az otthonomat is. Fáraszthatnám magam azzal, hogy megpróbálom cizelláltan szavakba önteni, de inkább csak néhány történést verbalizálok, aztán meséljenek a képek (belülről többet miután kész lesz): #1 Május van, hűvösen szép idő, gyönyörű…
Tovább
Luca miatt van az egész – akárcsak a futás. Ő mindig is kutyát szeretett volna, aztán macskáink lettek. Feleségem semmiképp nem akart kutyát, így hát szétköltözésünk után nála maradtak a macskák, én pedig bevállaltam egy kutyát – kételyekkel és aggodalmakkal telve, csak a lányom kedvéért. Ráadásul Lucának mindenképp border collie kellett, a világ legokosabb, de…
Tovább
Mikor tavaly azt írtam, kiteljesedés, eszembe nem jutott, hogy ez egy év múlva válás és költözés után, új, kesztölci otthonomban történhet meg. De innen nézve már így kerek; és most pontosítok is: önmagamnak elég lenni – ezt kívánom magamnak 45. születésnapom alkalmából! Egy barátom találóan megfogalmazta: A vetítővásznat nézed, miközben te vagy a vetítőgép (is).…
Tovább
