2017 halfotói #5

Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Ezúttal az első és az utolsó fotó a kakukktojás (ha lehet egyáltalán két kakukktojás), amennyiben azok nem a balatonfenyvesi nyaralásunk alatt születtek. Kopaszságom történetét már…

Tovább

2017 halfotói #4

Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). A fekete-fehérek Gödön, a levendulásak Pilisborosjenőn, a többi fotó pedig Budapesten készült június és július folyamán.

Tovább

Előfizetnél-e a 200×200 magazinra?

Augusztusban a fejembe fészkelte magát a gondolat: könyvet csinálok a futó kalandjaimból. Aztán ebből a gondolatból végül egy magazin ötlete fogant meg, melyben nem csak a futó kalandjaim, hanem az összes „megmozdulásom” fotója helyet kapna, ami a 200×200 km projektem kezdete, vagyis 2013 tavasza óta készült – vagyis ahogy a címlap-terven is szerepel: „40000 km…

Tovább

Retyezát 3. nap (július 22.)

Erre a napra a Retyezát legmagasabb csúcsa, Peleaga meghódítását terveztük, de útközben megérik bennem a gondolat: nem akarom még egyszer végigjárni ugyan azt az utat, amit reggel már lefutottam – inkább a terület névadó csúcsa, a Retezat vonz. Ezért miután ketten is velem tartanak, a csapat felével arra folytatjuk utunkat, amerről tegnap visszafelé jöttünk. Kora…

Tovább

Retyezát 2. nap (július 21.)

A Bucura I. csúcsra vezető „utat” tűzzük ki célként e napra – és azért használok idézőjeleket, mert út alatt sokszor csak az ölnyi méretű szikladarabokra festett turistajelzések által meghatározott irány értendő. Az időjárás hihetetlenül gyorsan változik: egyik pillanatban még felhőmentes szikrázó napsütésben izzadunk, majd kicsit később szélben ázva fázunk. Szerencsére utóbbi kevésbé jellemző, és a…

Tovább

Retyezát 1. nap (július 20.)

Több mint 500 kilométeres autóutunk vége már az erdőben vezet, a szemerkélő eső fokozza a misztikus hangulatot, amire még egy kis unikummal is rásegítünk. Miután leparkolunk az autókkal, közel 4 kilométeres túra vár ránk 500 méter szintemelkedéssel, ami nem is hangzik nehéznek, ha nem 20 kilós hátizsákokkal (benne a sátrakkal, hálózsákokkal, ruhákkal, élelemmel – egyszóval…

Tovább

2017 halfotói #3

Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Barátainknak hála minden nyáron eltöltünk pár napot Balatonfenyvesen, és szerencsére minden évben van egy kis viharban is részünk, aminek hangulatkonzerváló énem mindig örül. A képek…

Tovább

2017 halfotói #2

Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Március utolsó hétvégéjén zajlott a nagyszerű CSITT, amiről már beszámoltam, de a most közölt képek többsége még odafelé útközben készült Lovasberényen és Tésen. Az festék-szitakötőt…

Tovább

2017 halfotói #1

Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Január 28-án elmentünk a Balatonátcsúszásra – én korcsolyát nem vittem magammal (nincs is), „helyette” fotóztam (és átkormányoztam az autónkat a túlpartra).

Tovább