Cipő

Alulról fölfelé haladva ez a futófelszerelés első és egyben legfontosabb darabja. Nekem a természetes futási stílus jön be, ennek megfelelően a sarokemelkedés nélküli, vagy kis sarokemelkedésű cipőkkel szimpatizálok. Futócipőimről részletesen a futóblogomon írok – a „futócipőim” címkével ellátott bejegyzésekben.

 

Zokni

Az első futófelszerelésem vásárlásakor vettem 6 pár Kalenji Ekiden típusút (még most is van belőle 4); aztán próbálkoztam vastagabb (Kalenji) és drágább (Inov-8) zoknikkal is a vízhólyagok ellen, míg rájöttem, hogy a legfontosabb: teljesen passzentos (az utcai viselethez mérten már kényelmetlenül szoros) legyen a futócipő.

 

Nadrág

Kezdetektől két Kalenji Ekiden típusút használok: melegben egy vékonyabbat, hidegben egy vastagabbat. Utóbbin van két bevarrt lyuk: az egyiket egy szögesdrót, a másikat egy ág lyuggatta – ezt leszámítva semmi bajuk (és nekem se velük). 2015 novemberétől hordom a harmadik, Tchibo-féle futónadrágomat, melyet feleségemtől kaptam. A két Kalenji továbbra is szolgálatban van; 5 °C alatt két nadrágot húzok magamra, ami nagyon bevált, így hidegben se fájnak a térdeim (ez korábban néha előfordult).

 

Alsónadrág

Ezeket is még a legelején vettem a Decathlonban (úgy látom, már nem kapható): egy szürke és egy fekete („fecske” típus) volt egybecsomagolva, a nadrághoz hasonló anyagból készültek, és a nadrághoz hasonlóan elégedett vagyok velük.

 

Póló és széldzseki

Egy kiárusított, leértékelt rövid ujjú volt az első (természetesen Kalenji a Decathlonból), aztán vettem egy hosszú ujjút is hidegebb időkre. Mikor elkezdtem 10 km fölötti távokat futni, rendszeres problémává vált a mellbimbóim kisebesedése. Egy meglehetősen drága Inov-8 pólóval próbáltam orvosolni a problémát, de a végső megoldás a ragtapasz lett. (5 °C alatt egy rövid és egy hosszú ujjú pólót is magamra húzok.)

Széldzsekit 5-10 °C alatti hőmérsékletnél szoktam magamra ölteni; a felszerelésem többségéhez hasonlóan a kezdetektől velem van, szintén Kalenji a Decathlonból, és nagyon jól ellenáll a tüskés ágak szaggatási kísérleteinek.

 

Ragtapasz

A felszerelés legapróbb, de annál fontosabb eleme. Nagyon kellemetlen érzéseket okoz egy kisebesedett mellbimbó (pláne kettő) – mindez a ragtapasszal elkerülhető.

 

Sapka

5-10 °C alatti hőmérsékletnél hordom, és gondolom, le se kellene már írnom: Kalenji a Decathlonból (nem „úszósapka fazon”).

 

Kesztyű

5-10 °C-nál hidegebb időben praktikus kiegészítő, okostelefon tapizó ujjvégződésekkel. 2015 novemberében – miután az első, meglehetősen viseletes Kalenji kesztyűm eltűnt a lakásban – kaptam egy Tchibo-félét feleségemtől; de ez nem vált be, a telefonom sokszor nem érzékelte a vele való tapogatást, ezért – és mivel a kesztyűs kezem is sokszor fázott –, vettem egy dupla rétegűre bővíthető Kalenji futókesztyűt. Közben előkerült az első kesztyűm is, 5 °C alatt erre húzom rá az új dupla rétegűt, így már a kezem se fázik. (A régi kesztyűm hüvelykujjvégződését levágtam, mert két rétegen keresztül nem érzékelte a telefonom a tapogatózásomat.)

 

Testem

Testem érzékszervei teszik lehetővé a megismerés csodáját az anyagvilágban – futáshoz, biciklizéshez, sétáláshoz egyaránt nélkülözhetetlen.

 

Telefon (+ tok)

Nagyjából terepfutásaim kezdetétől hű társam a Sony Xperia Z2 típusú remek telefonja, amihez passzentos tartót is vettem. A telefontartó karpántot mint egy boxert fogom a kezemben, benne a telefon kijelzője futásom elejétől a végéig bekapcsolva mutatja az utat az Endomondo Strava térképén – illetve a kamera képét fotós üzemmódban (a két alkalmazás között a Last App Switcher segítségével váltok egyetlen tappintással). Nagyon szeretem, hogy a telefon sarkára került a kamera, így szabadon kilát a tokból, mikor megállok fotózni, a megfelelő szögbe fordítva, máris fényképezhetek vele. Ráadásul nem csak az akkuja bírja jól, és a fényképezője nagyszerű, de vízálló is.

 

Slusszkulcs

Segítségével indítom be az autót, ami futásaim helyszínére visz. Futás közben a nadrágom aprócska kulcstartó zsebébe bújtatom. Szerencsére jól tűri az izzadtságot.