Címke: Gyermely
-

200×200 km projekt • 2025. 11. 08. • Máriahalom – Epöl – Gyermely – Szomor Cimbivel
A fák leveleinek többsége már átlényegült talajtápláló avarrá, de a meteorológusokra fittyet hányó eső csodálatosan telíti és vegyíti élők és holtak színeit: kökény fagyos liláját (nem csak szemre, de nyelv[r]e is finom), galagonya parázsló vörösét, kecskerágó kármin rózsaszínét, zuzmó hamuzöldjét nádas rozsdabarnájával, és levelek maradékának aranysárgájával. Végül átázva, sárban cuppogva csúszkálok az úton, tehenek kedvesen
-

200×200 km projekt • 2025. 11. 01. • Epöl: Palkó-hegy – Gyermely Cimbivel
Tavaszidézően meleg, napsugaras madárcsicsergésben, vadregényes erdőszigetekkel tűzdelt szántóföldeken bóklászunk; őzek hatalmas fülein, és a fülek viselőit figyelő bundás barátomon mosolygok; borókával kóstolva ismerkedek… Fotók és útvonal (Strava)
-

200×200 km projekt • 2024. 11. 24. • Gyermely: Vadalmás – Bajna: Nyikai-hegy Cimbivel
Gyerekkoromban nyaralásról hazatérve minden újszerűnek hatott, újra meg kellett szoknom a régi otthonom. A lakás persze nem változott a távollétem során, csupán elszoktam tőle egyetlen hét alatt. Október huszonnegyedike óta huszonöt napunk volt megszokni Cimbi fején a műanyag gallért, és miután csütörtökön levettem róla, egyetlen pillanat alatt vettük birtokba régi életünket. Illetve dehogy, alighanem mindkettőnket
-

200×200 km projekt • 2024. 11. 16. • Gyermely Cimbivel
Balról a horizont takaróját magára húzni készülő Hold átadja az égbolt legfényesebb bolygója címet a jobbról felragyogó Napnak. Facsemeték erdejében sétálunk, még nem dőlt el, melyek lesznek óriások, és melyek táplálják őket korhadékukkal. Mindenesetre néhányuk sorsát (és alighanem törzsét is) eldönti egy szarvas: hatalmas zajt csapva halad a sűrű csemeterengetegben. Harmadik és remélhetőleg utolsó „tölcséres
-

200×200 km projekt • 2024. 11. 09. • Gyermely Cimbivel
Műanyag gallérján füleivel árnyjátékoznak az őszi napsugarak. Lenézek rá, és mosolygok, „tölcsérfeje” mindent elfogadó jókedvvel bólogat erre is, arra is: reccsenő avarra, botlasztó ágra, csillanó zúzmarára éppúgy mint rohanó rókára, ácsorgó szarvasra, ugráló mókusra, rohadó vaddisznótetemre. „Bizonyos keleti felfogások szerint egy-egy guru kutyának születik a tanítványa mellé, azért, hogy megtanítsa őt a szeretetre.” Müller Péter
-

200×200 km projekt • 2024. 11. 02. • Gyermely Cimbivel
Mesterem ezúttal is csodálatos tanító, az elfogadás és alkalmazkodás gyakorlatában nyomába se érek. Nyolc napja műtötték az egyik szemét, ez az első „galléros nagysétánk”, és bundás barátom vitalitása töretlen. Csak én vagyok néha türelmetlen vele, bőven van még mit tanulnom tőle! Az ősz legszebb napjainak egyikén a szél fújta, falevelek áztatta erdőben egy – bizonyára
-

200×200 km projekt • 2024. 10. 19. • Bajna – Gyermely Cimbivel
Szalad felém, lehajolok, de még mielőtt megsimogathatnám, irányt vált. Pár méternyi távolságból mint aki – kicsit késve – érzékeli, hogy viszonzatlan volt a felé tett gesztusom, visszanéz rám, visszaszalad és arcon nyal. Később észreveszem, hogy egy nagy, bogáncsszerű potyautas akaszkodott egyik mellső lába tövébe. Magamhoz hívom, leszedem róla, majd elmegy. „Meg se köszönöd?” – kérdem
-

200×200 km projekt • 2024. 10. 13. • Gyermely: Nagy-Seres-hegy, Bő-Somlyó – Héreg: Jásti-hegy Cimbivel
A reggeli közös kalandunkról „kellene” írnom, de egyrészt a „kell” az ördög szava, másrészt az erdőben csak a szokásos dolgok történtek: őzlábgombát gyűjtöttem az ebédhez, és Cimbivel együtt gyönyörködtünk az ősz varázslatos aranysárgájából előbukkanó vadak látványában (valamint bundás barátom bizonyára az illatukban is)… 17 óra van, ma tizenharmadszor kell valamit Cimbi szemébe (vagy gyomrába) juttatnom.
-

200×200 km projekt • 2023. 10. 22. • Gyermely: Kecske-kő Cimbivel
Viharos szélben, szakadó esőben, miközben én arra koncentrálok, hogy a lábamon tartsam a sárba ragadó cipőm, és az emelkedőn lehetőleg többet haladjak felfelé, mint amennyit visszacsúszok; bundás barátom ezúttal is példát mutat: ő az eső mélyítette útmeder helyett a szántóföld peremén lépdel, ahol a növények gyökérzete a vizet megtartva nem engedi (annyira) dágványosodni a talajt.