A bajusz

„Mit szólnál hozzá, ha leborotválnám a bajuszomat?” – kérdezi Marc. „Nem tudom, nekem így is tetszel. Igazából sose ismertelek bajusz nélkül.” – feleli Agnes.

Marc hirtelen szeszélytől vezérelve leborotválja a bajuszát, de hazatérő felesége nem vesz észre rajta semmilyen változást. A dolog egyre különösebbé válik, amikor sem a barátai, sem a kollegái nem veszik észre, hogy nincsen többé bajusza. Marc úgy érzi, hogy jó viccből is megárt a sok, és arra kéri Agnest, hogy hagyja abba a játékot. Ám Agnesnek a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy Marc mire gondol. Amikor a sértett férj kimondja, hogy leborotvált bajuszáról van szó, a feleség kétségbeesetten bizonygatja, hogy Marc-nak sohasem volt bajusza…

Ennyi nekem elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem a film iránt. Aztán valahogy elmaradt, hogy a moziban megnézzem, így ma nagyon örültem, mikor Kriszta megtalálta a DVD-t egy üzlet polcán. Meg is vettük.

Már az elején megfogalmazódott bennem, hogy ez az a fajta film lesz nálam, aminél a legvégén dől majd el minden: vagy nagyot csattan, és az egyik kedvencem lesz, vagy bánni fogom minden percét, amit a megnézésére fordítottam (mint ahogy a Moby Dick vagy a King Kong esetében). Az utóbbi lett belőle, ugyanis nincsen vége a filmnek. Pontosabban megoldás nélkül ér véget. A rejtélyek egyre csak szaporodnak, és nem kapok rájuk semmilyen magyarázatot. Vagy csak én nem értettem meg.

Tudom, nem kell mindig mindent megmagyarázni, és nekem sem kell mindent a számba rágni ahhoz, hogy meg tudjam emészteni amit láttam; de ez a film számomra semmit nem mondott, ám kimondottan bosszantott. Értem én a film által felvetett kérdéseket (a magadról alkotott kép, és a környezeted rólad alkotott képének különbözősége; ki is vagy valójában; stb.), de nekem az nagyon kevés, ha csak önmagában elgondolkodtató kérdések felvetése a(z amúgy cseppet sem kerek egész) történet célja. A film egyetlen erénye, hogy mindössze 82 perces. Nálam: 1/10.

A továbbiakban két eset lehetséges:

Valaki elmeséli nekem, hogy neki miért tetszett a film, és ezzel meggyőz engem is. Ekkor én átértékelem a fent leírtakat, és frissítem ezt a bejegyzést.
Ha egy héten belül ez nem történik meg, odaajándékozom a DVD-t annak, aki először kéri.

» a film oldala az IMDb-n

2007. február 11.

Film, Kultúr

Kaphatsz

e-mailt az új bejegyzésekről:

Adhatsz

pénzenergiát:

PayPal

6 hozzászólás a(z) “A bajusz” bejegyzéshez

vk

2007. február 11.

Azt a DVD-t ajándékba kaptad hékás!

Válasz
hal

2007. február 11.

Nyugi, úgyse kell senkinek (egyébként már ki is fizettem – ahogy az előbb meg is beszéltük). :)

Válasz
anna

2007. február 12.

nekem tok tetszett
sajnos nem tudom megmondani, miert
tenyleg nemtom, pedig csomot gondolkoztam rajta

ha nekem adod a dvd-t, en orulni fogok neki
[nem ezert nem irtam le, miert nem tetszett]

amugy 3 ismerosom latta rajtam kivul, es egyikuknek se tetszett

Válasz
hal

2007. február 18.

[re=3809]anna[/re] Lejárt az egy hét, mely idő alatt véleményemet a filmről senki nem változtatta meg. Megtartottam hát a nyereménysorsolást, te voltál az első (és az utolsó) – a DVD a tiéd. E-mailben megkereslek, és megbeszéljük, hogyan jusson el hozzád.

Válasz
Nagy Pisti

2011. március 28.

Nem vagyok benne biztos, hogy egy film végén kéne mindennek eldőlnie, mint ahogy abban sem, hogy nagyot kellene csattannia. És végképp nem csak a szórakozást kéne szolgálnia. Persze van olyan film, aminek minden perce élvezetes, sőt még a végén meglepetés is vár ránk. Relatív, hogy milyen a jó film és hát a legnagyobb képtelenség az, amikor valakinek utólag meg akarjuk magyarázni, hogy Te Zsolti egy jó filmet láttál, hát nem veszed észre? :-O A részemről egyébként az ellenkezője mondható el. Persze nem minden esetben. Sajnos a mai filmek nagy részét csinálják. Minden apró része előre kigondolt, megtervezett, agyonforgatókönyvezett . Lenyűgöző látvány, izgalom, akció, szórakoztatás és katartikus végkifejlett. A bajusz c. film nyitva hagyja az ajtókat. Nincs benne támpont, nincs benne fogódzkodó és nincs vége. Éppen ezért jó. Az emberek mindenben válaszokat keresnek és biztos padlót akarnak a talpuk alá. Lehetőleg sima, lakkozott, első osztályú tölgyafadeszkákból, amiket csúszásgátló védőréteggel láttak el. :-) Nem vagyok biztos abban, hogy kimagaslóan jó film a bajusz és abban sem, hogy rossz. Egyre gyakrabban vagyok így, ahogy öregszem. A legutóbb a Nem vénnek való vidékkel voltam így, ami nem kavart fel és nem is szórakoztatott. Pont ezért tetszett.
Szóval, hogy rövidre fogjam eltűntek a mozik vásznáról a realisztikus filmek. A valós élet ritkán lenyűgöző, vagy zseniális és a legtöbb esetben csattanó sincs benne. Maximum egy agytumor diagnosztizálása tekinthető csattanónak. :-) A bajusz c. film olyan mint az élet. Se eleje, se közepe, se vége. Én nem tudom például, hogy honnan jöttem, azt még csak-csak sejtem, hogy hol helyezzem el magam a jelenben, de a halál megint csak nyitva hagy egy ajtót, a legnagyobbat. Tulajdonképpen az élet az egyik legvalószínűtlenebb és legbizonytalanabb valami, ami egy emberrel történhet. Éppen ezért szeretem, ha egy rendező nem erőszakol meg egy filmet (pl. Solaris, George Clooney), hanem nyitva hagyja a kiskapukat. Egy jó filmnek nincs vége szerintem. Persze most megkérdezheted, hogy milyen a jó film. :-)
NP

Válasz
hal

2011. március 28.

Értelek, és sok igazság van abban, amit írtál – de mások vagyunk, mások az igényeink, nekem úgy kerek, ha van eleje és vége, és a kettő között eltelt időben kapok valamit, amitől többnek érezhetem magam. Ez a film számomra nem ilyen volt.

Válasz