Két éve egy nagy váltással belekóstoltam az okostelefonok és az Android világába. Nagyon megszerettem a HTC Hero-t, találónak érzem a nevét, számomra tényleg egy hős volt, egyedi, kézreálló külsejével, és gyönyörű kezelőfelületével. Aztán egyre jobban bosszantott a lassúsága, a kis képernyője, és a borzalmasan silány kamerája – különösen azután, hogy híre kelt: a Samsung végre legyártja a telefonomat. A telefont, ami már elég nagy ahhoz, hogy élmény legyen vele az internetezés, de még elég kicsi ahhoz, hogy zsebrevághassam telefonként, ugyanakkor másod fényképezőgépként, vagy akár videokameraként is megállja a helyét. (Fene akar külön táblagépet, kompakt fényképezőt, videokamerát! Már várom, hogy a tévé és a hifi is feleslegessé váljon az okos-nem-csak-telefonoknak köszönhetően.) Pont erre vártam, és csorgattam rá a nyálam egészen december tizenkettedikéig, amikor Feleségem volt olyan drága, hogy megajándékozott vele a közelgő karácsony alkalmából – azóta is üldözi a hálám.

Ötödik telefonom: Samsung Galaxy Note

A külcsín

Ha őszinte akarok lenni, akkor le kell írnom, hogy nekem nem igazán tetszenek a Samsung telefonok – bár rondának semmiképp nem nevezném a Galaxy Note-ot. Míg előbbi ízlés kérdése, az már inkább a praktikum hiánya, hogy a keresés és a menü érintőgombok lettek – ezeket már többször sikerült véletlenül megérintenem (bár biztos ez is megszokható).

Ötödik telefonom: Samsung Galaxy NoteÖtödik telefonom: Samsung Galaxy Note

De talán sokkal érdekesebb a külső tekintetében a telefon mérete. (Vicces, hogy a jóval kisebb HTC-nek nagyobb a doboza.) Kicsit tartottam tőle, hogy majd nehézkes lesz kezelni (és hordani) – de szerencsére alaptalanul (nem hiába próbálgattam korábban a telefonnal egyező méretű jegyzettömböt a zsebembe gyömöszölni). Hazudnék, ha azt mondanám, hogy pont olyan kényelmes, és kézreálló, mint egy „hagyományos” telefon; de zseniálisan eltalálták azt a határt, ahol még nem válik bosszantóan kényelmetlenné. Le is tudok ülni, úgy hogy a zsebemben van – autót is vezetek így; és ha nagyon akarom, akkor akár egy kézben tartva is elérem a hüvelykujjammal a képernyő teljes felületét. Persze kényelmesebb, és nem utolsó sorban biztonságosabb is két kézben tartva nyomkodni. Amúgy furcsa, de egyáltalán nem volt nehéz megszokni a nagyságát.

A kezelőfelület

A vizuális dolgok iránt „túérzékenyített” emberként ezen a ponton muszáj egy feketepontot adnom a Samsungnak (vagy az Androidnak? vagy egy pirospontot a HTC-nek?). Csak most látom, hogy a HTC mennyi mindennel gazdagította az Android kezelőfelületét – a Hero után bizony siralmas, mikor ilyenekkel találkozom (balra egy tipográfiai „gyöngyszem”; jobbra pedig a galéria borzalmas elmosott háttere):

Ötödik telefonom: Samsung Galaxy Note

Vagy most látom csak igazán a HTC Sense zsenialitását: mennyivel egyszerűbb volt vele a telefonálás, mikor kereszt és vezetéknévre vagy akár monogramra is kereshettem; míg a Samsung felületén csak vezetéknevekre lehet! És azt is elárulhatná egy fejlesztő, hogy amikor a keresés egyetlen telefonszámot eredményez, mi a rákért kell külön rábökve kiválasztanom az egyből azt az egyet? Szóval UI terén bőven van még mit fejlődnie a Samsungnak és az Androidnak is – lehetne példát venni a HTC-ről.

De hogy finomságot is említsek, a tollal (S Pen) például pofonegyszerű képernyőmentést készíteni: csupán a gombját nyomva tartva hosszan rá kell bökni a képernyőre. És firkálni is tök jó vele – ezt három és fél éves Luca lányom is tanúsítja. (A kézírás felismerés már körülményesebb, de valahogy nincs is rá igényem, inkább bökdösöm a betűket.) A Gmail, a Google Reader, a YouTube és az internetezés pedig fantasztikus élmény – különösen az aprócska és lomha Hero után.

A belbecs

Ehhez úgy tűnik, jobban ért a koreai gyártó – ezen a téren megérdemli a pirospontot: gördülékenyen fut rajta minden. A 8 MP-es fényképezőgép még kevés fénynél is viszonylag jól teljesít. Azt mondjuk nem értem, hogy a Full HD videó mód miért csak „rázúmolva” működik? Azt gondolnám, hogy éppen ilyenkor lenne szükség az érzékelő minden egyes pixelére. De sebaj, elég a HD felbontású videó is. Az akkumulátor is nagyon jól bírja: ha csak telefonként használom, és a Google fiókom szinkronizálása fut rajta, akkor két nap alatt merül le; de 3-4 órás netezést, videónézést beiktatva is kitart reggeltől estig.

Összességében

Sok mindent írhatnék még, de nem akarom tovább nyújtani, a lényeg, hogy nagyon szeretem, jó kézbe venni, élmény a használata, a jelenleg kapható telefonok közül semmi másra nem cserélném el. Lenyűgöző, hogy mennyi mindent bele tudnak rakni egy ilyen pici szerkezetbe! Kíváncsian várom hozzá a jövő év első negyedére beígért Android 4-es frissítést.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s