Tegnap este beültünk a Sarki Fűszereshez Kikasszal, hogy megkínáljon egy kis Izlanddal. Még mielőtt elkezdtük nézegetni a képeket egy tableten, Krisztina „figyelmeztetett”, hogy többeknek kedvet csinált már az élménybeszámolójával, olyanoknak, akiknek korábban eszükbe se jutott volna felkeresni ezt az északi szigetországot. Nekem már eszembe jutott – olyannyira, hogy ha lett volna rá pénzem, akkor valószínű útitársak lettünk volna a tavaszi fotóstúrán. Így viszont egyelőre be kell érnem képekkel. Kiderült, hogy már láthattam volna jó néhány izlandi mobilfotót Kikasztól, ha követném őt Instagramon (nem használom). Aztán láttam még százvalahány tükrös géppel készült, feldolgozatlan képet is – de nekem a mobillal készültek határozottan jobban (és nagyon-nagyon) tetszettek (persze azért kíváncsi vagyok a lensbaby-sorozat folytatására is). Kikasz zseniálisan látja és ragadja meg a részleteket (klikk a képre a teljes izlandi sorozatért).
Eszembe jutottak a tavalyi norvégiai fotóstúra vezetőjének szavai: „Izland nem annyira jó, nincs ott semmi”. Engem pont ez a „semmi” vonz nagyon. Kikasztól kaptam ajándékba hűtőmágneseket (ezúton is köszönöm): a fenti fotót, és ami a túloldalon volt. Luca hazafelé, kezében a mágnesekkel kérdezte: „mind a kettőnek ugyan az a története?” Mert a képeknek ugye történetük van (zseniális meglátás egy ötévestől – írja egy elfogult apuka); akárcsak a fentinek: a fotón látható helyen (ami egy benzinkúti vendéglő) egy magyarul beszélő lány szolgálta ki a túrázókat. Remélem, egyszer majd én is eljutok a tündérek országába, és nekem is lesznek saját izlandi történeteim.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás