Felébredek, felkelek, odamegyek a telefonomhoz (az ágyamnál nincs konnektor), bekapcsolom, 5:28-at mutat a kijelzője. 5:30-ra állítottam az ébresztőt, a belső órám ismét tökéletesen működött. Nem akarok futni, inkább aludnék még egy kicsit. Több mint egy hónapja nem futottam, 32 napja törött (repedt?) el a nagylábujjam, és még fáj, és dagadt. A Besszádoki Nemzeti Park közelében vagyok, tegnap 16 kilométert gyalogoltunk, és mára is nagyjából ennyit tervezünk. Futóruhába öltözöm, a lábamra erőltetem a futócipőm, ami most másodszor van rajtam (Inov-8 Mudclaw 300). Zsolti, nem most kellene újrakezdened a futást. Tegnap nagyon hideg volt a hajnal, biztos fázni fogsz. Sötét is van, még nem kelt fel a nap (napkeltére már majdnem vissza kellene érned). Nem ismered a terepet sem, még térképről se, nincs előre megtervezett utad. Még nem késő visszafeküdnöd a meleg ágyba…
De már futok. Óvatosan, mégis fáj. Nem csak a nagylábujjam, a sarkantyúm is, amit tegnap kidörzsölt a bakancs. Hagyjuk inkább, fordulj vissza, Zsolti, ha most tovább sanyargatod a lábad, nem bírod majd a túrát! Hidd el, senkinek nem fognak hiányozni a futográfiáid, fordulj vissza! Ó, de micsoda fények, és itt egy földút, arra megyek tovább, követem a patak folyását. Kezdek bemelegedni, múlik a fájdalom (vagy megszokom), egyre több a fény, és én egyre inkább élvezem.
Milyen kár lett volna kihagyni, hisz ez mesés! Felemelő látni a felkelő Nap fényével megvilágított őszi színpompát, beszívni a frissesség illatát, érezni a patak köveit, és nedvességét.
Nem akarom befejezni ezt a csodát, de muszáj visszafordulnom, hogy időben visszaérjek.
Csak most veszem észre, hogy a fára szegelt tábla felirata szerint magánterületen jártam.
Legyen ez a virágos az utolsó fotó, ez pont jó lesz a végére.
Csak még ezt!
És még ezt a fát! Megölelem.
És a Napot, a Napot még mindenképp!
A fotókat Sony Xperia X Performance telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Hozzászólás