Egy nappal a KATA törvény módosítás, és két nappal a rezsiemelés bejelentés előtt, egy átlagosnak tűnő nyári hétfőn megérett bennem a gondolat: kell egy nyomtató. Nagyjából 3 éve, kicsivel Kesztölcre költözésem, és 11 év használat után elajándékoztam az előzőt, mivel már csak nagyon ritkán használtam, és akkor is csak fekete-fehérben akartam; de erre kizárólag akkor lett volna hajlandó, ha színes tintával is megetetem. Gondoltam, hogy etesse tovább más, én meg kipróbálom a nyomtató-mentes életet – legalább eggyel kevesebb tárgyam van, ami porosodik és helyet foglal.

Valószínű, bírtam volna még sokáig, mert idáig mindig volt kit megkérni egy-egy szívességi nyomtatásra, ha a szükség nagy ritkán úgy hozta; de azért mindmáig a fülemben cseng egy kedves ismerősöm csodálkozó mondata, mely szerint ő nem gondolta volna, hogy egy grafikusnak nincs nyomtatója. És való igaz: ritkán, de akkor azért nagyon hasznos lehet – például egy könyvszöveg valós méretének tesztelésére (épp egy ilyen kapcsán született az a bizonyos csodálkozó mondat). És ha már volt szerencsém a Canon Hungária részére a Pixma G sorozatát reklámozó bannereket is készíteni, adta magát, hogy rákeressek…

A G3411-es épp feltűnően olcsó volt a Media Marktban (mostanra úgy látom, kifogytak belőle); pont annyiért rendeltem meg, amennyiért 1999-ben az első nyomtatómat vettem: 49990 forint volt az ára. És ami az új nyomtatómmal történő ismerkedésem során, a szoftverek installálásakor ledöbbentett: ezek felhasználói felülete is pont olyan ósdi, mint amilyen a múlt század végén volt. De nem csak ósdi, hanem körülményes is: beletelt néhány órába, mire sikerült összehoznom a vezeték nélküli nyomtatást (ne kérdezd, hogyan) – viszont most már működik akár mobilról is… Muszáj volt kitartónak lennem, mert – a kedvező árán túl – épp a Wi-Fin keresztüli nyomtatás lehetőségéért választottam ezt a típust; mivel csak macerásan tudtam volna megoldani a vezetékes összekötést, illetve nem akartam hogy az asztalomon foglaljon nem kevés helyet egy ilyen ritkán használt tárgy. Így meg kényelmesen elfér a polcon, ami azóta tőlem még jobban eltávolodott, mert korábban a könyvespolc a kéménynyílás előtt volt, de ott meg ugyebár kell a hely a kályhának, ha nem akarok közel kétszer annyi villanyszámlát fizetni, mint eddig (amúgy mikor elpakoltam onnan, akkor még hatszoros árral riogattak). De erről majd egy külön bejegyzésben…

Minden jó, ha vége jó: tegnap végre alaposabban kipróbáltam a nyomtatás minőségét is, Canon Glossy fotópapírra, és semmi okom nem lehet panaszra, kiváló minőségűek a nyomatok! Ezen kívül – és persze a vezetékmentes nyomtatási lehetőségen túl – külön előnye a nyomtatónak a hatalmas, és viszonylag olcsón beszerezhető, utántölthető MegaTank tinta (ami a reklám szerint 12000 fekete, és 7000 színes oldal nyomtatására elegendő), ráadásul feketéből még egy tartaléknak is jutott hely a nyomtató dobozában. Ja és szkennelni is tud. Szóval KATA ide, rezsi oda, nem bántam meg; ha egy évtizedig kiszolgál majd ez is, ahogy az előzőek, akkor ennyi pénzért kifejezetten jó vásár volt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.