200×200 km projekt • 2022. 11. 26. • Tata: Derítő-tó, Kis Kacsás-tó – Vértesszőlős: Nagy Kacsás-tó

Kelet felé indulunk, de 170 méter után kerítésbe ütközünk. Sebaj, próbálkozzunk a másik irányba… itt meg egy sorompó. Mellette, egy elkerítet részen emberformák motoszkálnak, gondolom, megkérdezem, szabad-e megkerülni. – Jó reggelt!– Mit keresel te itt bazmeg!? Sajnos nem sikerül higgadtnak maradnom – az emberszerű lénnyel történő beszélgetés további részleteit inkább nem dokumentálom. Az egyik kutyája…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 11. 19. • Baj Cimbivel

Kicsivel fagypont alatt van a hőmérséklet, és én otthon felejtettem a kesztyűmet. Az első két kilométeren úgy tűnik, nem is lesz rá szükség, hisz nincs fotótéma, nem kell kézben tartanom a telefonom… Aztán unalmasnak ígérkező kalandunkban megnyilvánul egy komposztra hajított virágcsokor; majd egy gyönyörűen bomlásnak indult „kockalámpás” Mercedes 280 SE; később pedig egy hatalmas réten…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 03. 19. • Dunaalmás Cimbivel

Napkelte előtt, útközben a Hold bújócskájában gyönyörködöm. Ezúttal a „közeli” felhők, és a „végtelen” égbolt színét hajszálra egyezőn keverte ki a Rendező, így a kettő között bujkálva Hold anyó hol egyik, hol másik részét takarja el felhőpaplannal; időnként pedig teljesen mögé rejtőzik; majd korongja peremével kukucskál… A Derik Hungária Kft. kötelességtudó, idős alkalmazottja tájékoztat, hogy…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 03. 12. • Almásfüzitő Cimbivel

Míg előző sétánk meghatározó eleme a lakótelep volt, jelen kalandunké a gyár. Egy elhagyott és egy működő. Utóbbiból messzire hallatszó, lomha basszust dobol a gép. Régóta használatlan vasúti sínek között fák nőnek. A természet gondjaira bízott, elhanyagoltan szép horgásztavakban méltóságteljes fa-óriások tükröződnek. Két hattyú fejét szárnya alá dugva pihen. A Duna folyik, a part fagyott,…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 03. 06. • Almásfüzitő (Nagykolónia) – Komárom (Szőny) Cimbivel

Vertikális szomszédság, derékszög lakótelep; hajnalnémaságőrző villanyoszlopok; színes ajtókkal kéjelgő garázssorok; táv-hő-vezeték hő-tágulás-„masnik”; elhagyott épületben született „tó”, csövek és csapok; az igénytelenség és ízléstelenség jegyében teremtett tenyérnyi telkek; végül a Duna „kerítése”… Aztán visszafelé egyre több elhagyott telek; gyarapodó szemétmennyiség; végül a lakótelep tövében búcsút intő pincesor. Egészen szürreális, szeret(t)em… Fotók és útvonal (Strava)

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 02. 28. • Zengővárkony Cimbivel (Mecsek #33)

Érzem, hogy hátra kell néznem, és már látom is, napsugarak kocogtatták a vállam, mondván: „hé, figyelj már ide, felragyognak a fények, kezdődik az előadás!” Az erdőben harkály kopogtat, varjú károg – a háttérben a „hatosút morajlik”. Hópelyhek szállingóznak, mintha a tél kirázná paplanjából a maradékot. Négy nappal ezelőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát, ezzel a covid-hisztéria egycsapásra…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 02. 19. • Komárom (Szőny) Cimbivel

E kalandunk tökéletes ellentétpárja a múlt hetinek, legalábbis ami a fotótémák mennyiségét illeti – csupán azért közelíti a kétszázat képzsákmányaim száma, mert az új „fegyveremet” tesztelgettem, ugyanis a „régiből” kiábrándulva beleszerettem egy Xiaomi Mi 11 Ultra nevezetűbe. Kapcsolatunk nem indul felhőtlenül (távoli témák esetén az ötszörös zoom többségében rosszul fókuszál), de ígéretes (előbbit leszámítva impozáns…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 02. 12. • Komárom Csillagerőd, Bocska-tó Cimbivel

Régóta nem tértem haza ennyi zsákmánnyal: mai kalandunk során 317-szer exponáltam. Persze nem a mennyiség a lényeg; de ezúttal egyenes arányban van lélekemelkedettségi szintemmel. Ehhez hozzájárultak – a teljesség igénye nélkül –: egy narancsszín napkelte-fényben ázó, deres fotel; egy a horizontból kinövő, magányos fa; a Duna partjának emberi teremtményei (a gát murvás egyenesei, a villanyoszlopok…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 02. 05. • Komárom Cimbivel

A búcsúban mindig van valami felemelő. Legutóbb azt írtam: „már vagy negyedjére alig változik a táj, és tudom, gyarlóság, de kicsit unom” – most pedig mintegy „hozzáadott értékké” válik, hogy utoljára vagyunk itt. Persze ez utóbbi szinte minden hétvégi kalandunkról kijelenthető, de most a hetek óta „megszokott”, kedves-fenyvestől búcsúzunk. És nem is lehetne ennél szebben:…

Tovább