Címke: Google Pixel 8 Pro


  • 200×200 km projekt • 2024. 12. 14. • Tarján Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 12. 14. • Tarján Cimbivel

    Hmm. Én 104 éves leszek úrfi, s én tudom, hogy nem történik semmi. Az ember megszületik, éldegél, és ha letelik az életje meghal. Közben csak a’ van, hogy hol a nap süt, hol az eső esik. Egyszer kicsit jobb, másszor kicsit rosszabb. Ami egyéb van, azt csak bolond emberek találták ki. Az élet amit az

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 12. 07. • Tarján: Tornyópuszta Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 12. 07. • Tarján: Tornyópuszta Cimbivel

    Tornyópuszta ködbe burkolt, „twinpeakses” melankóliájába és némi hólatyakos sárba merülve megállapítom magamban, hogy jobb dolgom nem is lehetne: a bakancsom kényelmes, a hőmérséklet öltözékemhez illően komfortos, szél nem fúj, eső nem hull, bundás barátom pedig elsőrangú túratárs – mint mindig. Nyáj legel a távolban, mobilom ötszörös zoomja és szemüvegem egyetlen dioptriája a ködön át nem

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 11. 30. • Tardos: Bagoly-hegy Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 11. 30. • Tardos: Bagoly-hegy Cimbivel

    143-ból 14 maradt, 129 fotómat töröltem. Alig 10% a lényeg; több mint 90 felesleges szemét – miként majdhogynem mindenből… Fotók és útvonal (Strava)

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 11. 24. • Gyermely: Vadalmás – Bajna: Nyikai-hegy Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 11. 24. • Gyermely: Vadalmás – Bajna: Nyikai-hegy Cimbivel

    Gyerekkoromban nyaralásról hazatérve minden újszerűnek hatott, újra meg kellett szoknom a régi otthonom. A lakás persze nem változott a távollétem során, csupán elszoktam tőle egyetlen hét alatt. Október huszonnegyedike óta huszonöt napunk volt megszokni Cimbi fején a műanyag gallért, és miután csütörtökön levettem róla, egyetlen pillanat alatt vettük birtokba régi életünket. Illetve dehogy, alighanem mindkettőnket

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 11. 16. • Gyermely Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 11. 16. • Gyermely Cimbivel

    Balról a horizont takaróját magára húzni készülő Hold átadja az égbolt legfényesebb bolygója címet a jobbról felragyogó Napnak. Facsemeték erdejében sétálunk, még nem dőlt el, melyek lesznek óriások, és melyek táplálják őket korhadékukkal. Mindenesetre néhányuk sorsát (és alighanem törzsét is) eldönti egy szarvas: hatalmas zajt csapva halad a sűrű csemeterengetegben. Harmadik és remélhetőleg utolsó „tölcséres

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 11. 09. • Gyermely Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 11. 09. • Gyermely Cimbivel

    Műanyag gallérján füleivel árnyjátékoznak az őszi napsugarak. Lenézek rá, és mosolygok, „tölcsérfeje” mindent elfogadó jókedvvel bólogat erre is, arra is: reccsenő avarra, botlasztó ágra, csillanó zúzmarára éppúgy mint rohanó rókára, ácsorgó szarvasra, ugráló mókusra, rohadó vaddisznótetemre. „Bizonyos keleti felfogások szerint egy-egy guru kutyának születik a tanítványa mellé, azért, hogy megtanítsa őt a szeretetre.” Müller Péter

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 11. 02. • Gyermely Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 11. 02. • Gyermely Cimbivel

    Mesterem ezúttal is csodálatos tanító, az elfogadás és alkalmazkodás gyakorlatában nyomába se érek. Nyolc napja műtötték az egyik szemét, ez az első „galléros nagysétánk”, és bundás barátom vitalitása töretlen. Csak én vagyok néha türelmetlen vele, bőven van még mit tanulnom tőle! Az ősz legszebb napjainak egyikén a szél fújta, falevelek áztatta erdőben egy – bizonyára

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 10. 19. • Bajna – Gyermely Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 10. 19. • Bajna – Gyermely Cimbivel

    Szalad felém, lehajolok, de még mielőtt megsimogathatnám, irányt vált. Pár méternyi távolságból mint aki – kicsit késve – érzékeli, hogy viszonzatlan volt a felé tett gesztusom, visszanéz rám, visszaszalad és arcon nyal. Később észreveszem, hogy egy nagy, bogáncsszerű potyautas akaszkodott egyik mellső lába tövébe. Magamhoz hívom, leszedem róla, majd elmegy. „Meg se köszönöd?” – kérdem

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 10. 13. • Gyermely: Nagy-Seres-hegy, Bő-Somlyó – Héreg: Jásti-hegy Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 10. 13. • Gyermely: Nagy-Seres-hegy, Bő-Somlyó – Héreg: Jásti-hegy Cimbivel

    A reggeli közös kalandunkról „kellene” írnom, de egyrészt a „kell” az ördög szava, másrészt az erdőben csak a szokásos dolgok történtek: őzlábgombát gyűjtöttem az ebédhez, és Cimbivel együtt gyönyörködtünk az ősz varázslatos aranysárgájából előbukkanó vadak látványában (valamint bundás barátom bizonyára az illatukban is)… 17 óra van, ma tizenharmadszor kell valamit Cimbi szemébe (vagy gyomrába) juttatnom.

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 10. 05. • Kőszeg: Csónakázó-tó, Kálvária-hegy, Pintér-tető, Kincs-hegy, Napos-tető Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 10. 05. • Kőszeg: Csónakázó-tó, Kálvária-hegy, Pintér-tető, Kincs-hegy, Napos-tető Cimbivel

    Egy barátom találóan fogalmazott, mikor megtudta, hogy – kedves ismerősöm vendégszeretetét élvezendő – Kőszegre látogatok, azt mondta, olyan a belváros, mint a Süsü, a sárkány díszlete. És most reggel a tegnap délutáni belvárosi meséből egy másikba csöppenünk, ahol a természet adja a hátteret: elsőként a Csónakázó-tó víztükréhez, majd a Kálvária-hegy stációihoz, később pedig a Hétforrás

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 09. 28. • Nyergesújfalu: Pusztamarót – Lábatlan Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 09. 28. • Nyergesújfalu: Pusztamarót – Lábatlan Cimbivel

    A vadászidény első találkozása vadászbácsival (majdnem megúsztuk a szeptembert). Szokásos körök: miért nincs pórázon a kutya, és 9 óra előtt egyébként se… Mindketten eljátsszuk a szerepeinket: nála puska, ő a bácsi (amúgy nálam fiatalabb), nálam kutya, én vagyok a kiscipő. Mondja, hogy póráz, mondom, hogy tudom, de nem életszerű; mondja, hogy vadakat kerget, mondom, hogy

    Tovább →


  • 200×200 km projekt • 2024. 09. 21. • Lábatlan Cimbivel

    200×200 km projekt • 2024. 09. 21. • Lábatlan Cimbivel

    Együtt cserkésszük a vadakat. E kijelentés persze nagyképűség részemről, mert legtöbbször csak bundás barátom által szerzek tudomást az erdő lakóiról. Settenkedve megáll, visszanéz rám, és tekintetében ott a kérdés: „mi legyen?” Ekkor lassan, csendben utánalopódzkodva, lélegzetvisszafojtva figyelek… Legfeljebb halkan beszélek hozzá, de többnyire hangok nélkül is értjük egymást. Csodálatos pillanatok ezek, attól függetlenül, hogy megfigyelésünk

    Tovább →