Egy barátom találóan fogalmazott, mikor megtudta, hogy – kedves ismerősöm vendégszeretetét élvezendő – Kőszegre látogatok, azt mondta, olyan a belváros, mint a Süsü, a sárkány díszlete. És most reggel a tegnap délutáni belvárosi meséből egy másikba csöppenünk, ahol a természet adja a hátteret: elsőként a Csónakázó-tó víztükréhez, majd a Kálvária-hegy stációihoz, később pedig a Hétforrás melletti laktanya maradványaihoz. Utóbbi elhagyatottan, zölddel-zabáltan ellenállhatatlanul vonz, hosszan időzünk omladozó „rombolatában”, felsétálva a tetejére is, ahonnan a hiányos tetőszerkezeten át fák erednek az ég felé, összeolvadva a környezet „földszintes” erdejével. Sétánk végéhez közeledve majd’ egy kilométeren át mellénk szegődik egy röfögő fekete kismalac is, végképp felejthetetlenné téve kőszegi kalandozásainkat.

Leave a Reply