200×200 km projekt • 2022. 11. 26. • Tata: Derítő-tó, Kis Kacsás-tó – Vértesszőlős: Nagy Kacsás-tó

Kelet felé indulunk, de 170 méter után kerítésbe ütközünk. Sebaj, próbálkozzunk a másik irányba… itt meg egy sorompó. Mellette, egy elkerítet részen emberformák motoszkálnak, gondolom, megkérdezem, szabad-e megkerülni. – Jó reggelt!– Mit keresel te itt bazmeg!? Sajnos nem sikerül higgadtnak maradnom – az emberszerű lénnyel történő beszélgetés további részleteit inkább nem dokumentálom. Az egyik kutyája…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 11. 12. • Baj – Tata Cimbivel

A jellegtelen táj unalmát csak egy „lakótelep-féleség” töri meg: utcasarkon „felejtett” kanapé, tuningolt terepjáró, frissen vakolt és régóta vakolatlan házfalak, lakott és lakatlan otthonok, giccses kertecskék, és igénytelen kacathalmok keverednek néhány száz négyzetméteren. A szürreális látványt misztikus ruhába öltözteti a köd; a közeli erdő szélén elvonuló szarvascsorda pedig még valószínűtlenebbé teszi e valóságot… Fotók és…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 11. 06. • Tardos – Tata (Agostyán): Agostyáni-hegy Cimbivel

Hétfőn – közel hét év után először – megbetegedtem. Materialista megközelítés szerint nem kellett volna fagypont környékén, szélben, mindehhez kissé alulöltözötten sétálnom Cimbivel Őrbottyánban, egy barátom „házavatójának” másnapján. De én ebben már nem hiszek: mostohább körülmények között is sétáltam vagy futottam az elmúlt hét év során. A mindennapi reménytelenség érzés is kellett a betegséghez, annak…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 10. 23. • Tata (Agostyán) – Dunaszentmiklós – Szomód: Nagy-Dobó Cimbivel

„Tavaly is ilyen szép volt?” Teszem fel magamnak a kérdést még az autóban ülve, a sárga lombú fákkal szegélyezett szürke aszfaltúton haladva. Alul hófehér festéksáv osztja ketté az utat, fent pedig a kék égbolt teremt egységet. Az ősz minden évben elvarázsol – különösen a napkelte aranysárga fényeivel festve… Zörren valami… egy őz ugrik elő a…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 10. 16. • Tardos: Alsó-Látó-hegy, Felső-Látó-hegy – Tata Cimbivel

Cimbi meglát (-érez) valami számomra láthatatlant, és megindul a meredek hegyoldalon lefelé. Ám a vastag avarszőnyeg láthatatlan akadályokat is rejteget, így megbotlik egy ágban… és jön a szaltó… Megijedni sincs időm, a szokottnál elnyújtottabb „hééé” kiáltásom jelzi meglepettségem; melyben úgy tűnik, Cimbi is osztozik velem, miközben már szalad felém – sértetlenül… Egyébként mindez az amúgy…

Tovább