Címke: Zengővárkony
-
200×200 km projekt • 2025. 11. 29. • Zengővárkony – Pécsvárad Cimbivel (Mecsek #49)
Utolsó előtti alkalommal indulunk a szülői panellakásból egy új kalandra a Mecsekbe, miközben lányom a gyerekkori szobámban szunyókál. Volt erről hangjegyzetem is, de ezt elemésztette egy telefoncsere. Sebaj, biztos csak egy újabb átadhatatlanság volt ez is, Rockenbauer Pál sírjától indulva, s oda visszatérve… Fotók és útvonal (Strava)
-
200×200 km projekt • 2025. 03. 01. • Zengővárkony – Pécsvárad Cimbivel (Mecsek #44)
Pénteken szülővárosom, Pécs, gyerekkorom és apám otthona felé autózva mesélek lányomnak Czakó Zsolt kiállításáról, melynek megnyitóján készült fotók egyikén láttam egy nagy falfelületet, rajta sok kis „SEMMI” szóból létrejövő nagy „MINDEN”-nel… Másnapi Mecsek-béli nagysétánkon semmi fotogénnel nem találkozom, mégis összeáll minden: ha csak néhány pillanatra is, de a tudatomban zajló asszociációtáncból kiszakadva jelen vagyok. Ám
-
200×200 km projekt • 2024. 03. 09. • Zengővárkony: Kecske-hát Cimbivel (Mecsek #42)
Zengővárkonyi napkelte 2024. március kilencedikén. Éteri szépség, amiből telefonom kijelzőjére pillantva nem marad semmi. Fotózhatatlan… Hatalmas szarvascsorda, még én is messziről érzem a szagukat, itt vonulnak tőlünk százegynéhány méternyire. Szintén fotózhatatlan (azért még mindig próbálkozom)… Végül itt van az én emberem virágom: az illatos hunyor, a megörökíthető! Épp a Mecsekben tett rám mély benyomást rendhagyóan
-
200×200 km projekt • 2023. 11. 12. • Mecseknádasd: Réka-völgy – Zengővárkony – Óbánya Cimbivel (Mecsek #40)
Rég volt ilyen, és már kezdtem azt hinni, hogy túl vagyok a mindent-megörökíteni-akaráson; de a Réka-völgy Öreg-Halász-patakja partján az őszülő kabátjukat vetkőző fák, a csillogó jégkalapos gombák, a deres levelek, és a vízcseppekkel ékesített virágok folyton megállítanak. Rengeteg fotószünetet tartva türelmes és figyelmes cimborámmal közel 4 óra alatt érünk e tucatnyi patakátkeléssel színesített, bő 13
-
200×200 km projekt • 2023. 04. 09. • Zengővárkony: Kecske-hát Cimbivel (Mecsek #38)
Bundás barátom kivágott fák törzscsonkjaira morog (ahogyan 2021 nyarán az Ipolytarnóci Ősmaradványok műanyag dinoszauruszaira). Jót mosolygok rajta, majd eszembe jut, hogy pont így „morgok” én is a jövőbe vetített, nagyrészt alaptalan félelmeimre. Szemerkélő esőben sétálunk felfelé. Mind magasabbra érünk, úgy lesz egyre nagyobb a köd. Közben a fák megkopaszodnak, eltűnnek a rügyek, megérkezünk az ősz
-
200×200 km projekt • 2022. 02. 28. • Zengővárkony Cimbivel (Mecsek #33)
Érzem, hogy hátra kell néznem, és már látom is, napsugarak kocogtatták a vállam, mondván: „hé, figyelj már ide, felragyognak a fények, kezdődik az előadás!” Az erdőben harkály kopogtat, varjú károg – a háttérben a „hatosút morajlik”. Hópelyhek szállingóznak, mintha a tél kirázná paplanjából a maradékot. Négy nappal ezelőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát, ezzel a covid-hisztéria egycsapásra
-
200×200 km projekt • 2021. 10. 30. • Apátvarasd – Zengővárkony – Mecseknádasd Cimbivel (Mecsek #32)
Csak most, itt a Mecsekben tudatosul bennem, hogy az ősz az egyetlen évszak, melyben a nagy egész tájat nézve (nem „rámakrózva a virágokra”) az összes szín jelen van. A fatörzsek feketéitől kezdve, a levelek barnáin, vörösein, sárgáin és zöldjein át, az ég kékjéig. És mindezt az isteni, minden színt magában foglalóan színtelen, vakítóan fehér Nap
HALASIZSOLT 