A csodálatos InDesign

Miután kolléganőm minden InDesign-nal kapcsolatos kérdésére egy „A csodálatos InDesign…” kezdetű mondattal feleltem, megkérdezte, hogy ezért fizet-e nekem az Adobe?

Ha csak egyetlen szoftvert vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, akkor biztosan az InDesign lenne az:) Rajongásom kifejezésének kezdeteként arra gondoltam, hogy leírom, mi a három legjobb dolog az InDesign-ban – szerintem.

A színek kezelése

Ha az InDesign-ban le akarok cserélni egy az éppen megnyitott dokumentumomban használt színt, elég ha a Swatches paletta kuka ikonjára húzom a törlendőt, majd a megjelenő Delete Swatch ablakban kijelölöm az újat, és az InDesign a régi színt, és annak minden árnyalatát (Tint Swatch – ha volt ilyen) lecseréli az újra. Ha nem cserélni akarom, hanem csak megváltoztatni, akkor egy dupla klikk a szín nevén a Swatches palettán, és máris beállítható az új szín (a megváltoztatandó színből létrehozott Tint Swatch ekkor is a „szülő” színnel együtt változik).

Grayscale képek színezése

Ha voltál már olyan helyzetben, hogy egy raszteres képet (ez lehet akár egy kínai szöveget tartalmazó jpg is – mint nálam, egy héttel ezelőtt) kellet egyszínes (direkt színes) anyagba illesztened, akkor értékelni fogod, hogy a behelyezett grayscale képet a direkt kijelölővel (Direct Selection Tool) kiválasztva a kép feketéjét és szürke árnyalatait lecserélheted a Swatches paletta bármely színére (ahogy a középső képen egy sötétbarnára). De a kép fehér részeit is színesítheted, ha a kijelölővel (Selection Tool) választod ki a képet, és ezután kattintasz a Swatches paletta egyik színére (ahogy a jobb oldali képen a narancssárgára). Máris kész a duotone kép.

A szövegek és képek kereteinek „rugalmassága”

Vagyis a szövegek és képek keretei úgy viselkednek, ahogy a görbék. A toll eszközzel (Pen Tool) új csomópontokat vehetünk fel rá, régieket törölhetünk, megváltoztathatjuk az iránypontjaikat; tetszőlegesen módosíthatjuk a keretet, ahogy a görbéknél megszoktuk.

Ráadásul még nem is beszéltem arról, hogy ha mentés nélkül lépünk ki (kényszerűségből vagy véletlenül), az InDesign a következő megnyitáskor megkísérli helyreállítani az elmentetlen fájlt (és ez nagy valószínűséggel sikerül is neki); vagy hogy mekkora jóság a Photoshop fájlok beillesztésénél a psd fájl rétegei ki-be kapcsolásának lehetősége (vagy egyáltalán a Photoshop fájl beillesztésének lehetősége).

Nehéz abbahagyni, és nem is fogom. Írd meg Te is, mit szeretsz az InDesign-ban, mi az, amit nem (hátha kiderül, hogy nem a programban van a hiba), és mi az amit szeretnél tudni, csak eddig nem merted megkérdezni:). De ha nem lesz kérdés, akkor is folytatom az InDesign dicséretét – még ha az Adobe nem is fizet érte.

folytatás »