Spam spam spam

Először a kilencvenes évek közepén, a Monty Python sorozatban találkoztam vele a híres Spam jelenetben, ahol Galla Miklós fordításában löncshúst jelent a szó.

Később a múlt évtized (-század, -ezred) végén küldtem egy e-mailt, és valaki visszaírt, hogy ne spameljek, mert különben feketelistára kerülök. Nem értettem, mi rosszat tettem, hiszen én csak értesítettem minden címlistámban szereplőt első honlapom grandiózus fejlesztéseiről. Igaz, hogy ezt senki sem kérte, de én nem akartam ezzel semmi rosszat. Ja, hogy ez is spam, nem csak a löncshús? Ezt nem tudtam, bocsánat, nem csinálok többet ilyent. Akkoriban még a számítógépes vírusok létezésén is csodálkoztam. Ki csinálja és miért? Ez utóbbit ma sem értem (pontosabban nem tudok azonosulni a készítőik gondolkodásával).

Azóta folyamatosan, és egyre inkább jelen van életemben a spam. És bevallom ezt sem értem. Szerintem az emberek többsége velem együtt teljes közönnyel és olvasatlanul törli az első ránézésre beazonosítható e-mail szemetet. Ilyenek küldözgetésével tényleg lehet pénzt keresni?

De van valami, amit még kevésbé értek. Néhány hete erre a blogra átlagosan napi tíz-húsz komment-spam érkezik, melyek mindegyike igen terjedelmes (a fenti képen egy ilyennek csak egy része látható), és csakis nagyon hasznos linkekkel van tele – például a viagrával kapcsolatban. Tényleg ennyi impotens ember van a világon? És túl azon, hogy ezeknek a „hozzászólásoknak” egyike sem kerül nyilvánosságra – hála az Akismet spam szűrőnek –, hogy gondolhatja komolyan bárki, hogy egy esetlegesen megjelenő, a bejegyzés tartalmával semmilyen összefüggésben nem levő, 30-40 linket taralmazó komment hatékony „hirdetési forma”. Vagy tényleg az? Értetlenkedő szemlélője vagyok e spam-áradatnak…