Magyar design – magyar tipó

Születésnapom alkalmából lepett meg ezzel a könyvvel Kedvesem, aminek különösen örültem, mivel nem sokkal korábban akadt a kezembe egy könyvesboltban, és elgondolkodtam a megvételén – de otthagytam, mert sokallottam a 8 800 Ft-os árát.

Örömmel vettem tehát kézbe az A4-esnél kicsit szélesebb, keménytáblás, fűzött kötésű, 244 oldalas, elsőre igényes kivitelűnek tűnő kötetet a Vertigo Kiadótól. A hátlap szövege tovább csigázta érdeklődésemet:

(…) Benne a magyar ipar több mint száz reprezentatív alkotása sorakozik egymás után időrenben, szép színes fotókon és tárgyszerű-érdekes elemzések kíséretében. A legrégibb emlék a herendi Viktória-készlet 1851-ből, a legfrissebb a metró új vonalához készülő egyik állomás látványterve tavalyról; a kettő között pedig mozdonyok és autóbuszok, ülőgarnitúrák és könyvszekrények, bútorok és lámpák, elektromos készülékek és műszaki berendezések, könyvek és plakátok sora. (…) olyan értékekkel szembesülünk, amelyekre joggal lehetünk büszkék, és amelyek tudatosítására alighanem ez a könyv vállalkozik először.

A Magyar Formatervezési Tanács elnökének kötetet méltató ajánlójával kezdődik a könyv, majd a „Bevezető helyett” című fejezetben említésre kerül, hogy mindeddig csupán két átfogó kiadvány látott napvilágot a magyar designról. Kétségkívül hiánypótló, nagyszabású vállakozás e kötet, joggal várnánk ehhez méltó tipográfiai igényességet.

Sajnos hiába. Kevés benne a hibátlan oldalpár. Ennek a könyvnek az anyagát biztosan nem látta korrektor a nyomdába kerülés előtt. Nem hiszem, hogy ezen kellett volna (illetve, hogy egyáltalán kellene) spórolnia a kiadónak egy ilyen impozáns(nak szánt) munkánál. (Szomorú, hogy ez a könyv egyáltalán nem egyedi eset ebből a szempontból, de még szomorúbb, hogy éppen egy olyan témáról szól, ami kapcsolódik a tipográfiához is. Miért vált nálunk teljesen általánossá ez az igénytelenség? Vannak még egyáltalán korrektorok?)

A továbbiakban a teljesség igénye nélkül következik jónéhány ordító hiba, melyeket nem kellett keresnem, mert szúrták a szemem.

Hiányos impresszum

Mindjárt az impresszumban hiába keressük a kiadás évét. Erre legfeljebb a hátlapszövegből következtethetünk, ahol a 2004-es metró terve tavalyiként kerül említésre. Ezek szerint a könyvet 2005-ben nyomták. Ezzel szemben az interneten több helyen is 2004 a kiadás éve. Na mindegy, nem olyan nagy dolog – ez csak a bevezető volt. (2. oldal)

Felesleges szóközök

Rengeteg példa van rá, a bal oldalon egy duplázott, a jobb oldali képen pedig egy zárójel és annak tartalma közé szorult felesleges „space” – mely utóbbinak természetesen megvan a párja is. (6. és 18. oldal)

Hatalmas szóközök

Itt nem egy felesleges szóköz karakter, hanem a tördelés hanyagsága miatt keletkező tátongó szakadékokról van szó. Még több van belőle, mint az előzőkből, de a bal oldali részlet a leghajmeresztőbb (elég egyértelmű még ilyen piciben is, ezért nem jelölöm külön) – amit még tetéz a felesleges elválasztás is a „pár-huzamosan” szóban. (12. oldal)

Idézőjelek

Az záró idézőjel (”) és az inch jele (“) nem keverendő. Ezt egy kezdő tördelőnek is illik tudnia. Ebben a könyben számtalan helyen láthatjuk, mennyire csúnya, ha valaki mégsem tudja. Kezdődik helyesen, így: „ és véget ér rondán így: “. A képen látható példában sikerült mindezt lenyűgözően halmozni: „örökké” folyékony”. (200. oldal)

Hullámos hosszú „ő” betűk

Ebből szerencsére nincs olyan sok, de a bal oldali példa a legszebb, ahol egymástól néhány centire mindjárt kettő is látható. (142. és 90. oldal)

Elválasztási hibák

A bal oldali képen ismét talán a legszebb példája a temérdek elválasztási hibának, mivel itt három sorban sikerült produkálni kettőt (76. oldal). Következik először e kettő, majd még néhány (továbbra is mellőzve a teljesség igényét): von-alú, felha-jtható, ame-lynek, ülésc-soportonként, jelentésigén-nyel, rendsz-erváltásként.

Helyesírási hibák, elírások, magyartalanságok

Ebből is van szépszámmal – a képen látható „aA” kezdetű mondaton (206. oldal) kívül is. Néhány közülük: „falburkolatú helyiség”; „felső téglány fedőlapján”; „sikerélmény biztosít”; „menűrendszer”; „úgy nevezett”; a címben Orion AR 311-es, a szövegben 312-es; felesleges vessző: „(…) Ekler Dezső, neve.”

Következetlen betűméret és -típus használat

Az egyes cikkek végén szereplő irodalomjegyzék van ahol a kenyérszövegnél kisebb méretű (pl. 26. oldal), de van ahol vele egyforma. Ugyanitt a mű címe legtöbb helyen álló betűvel van kiemelve, de előfordul, hogy az egész dőlttel szedett.

Zavaró az is, hogy sokszor egy oldalpáron belül különböző a kenyérszövegek betűmérete.

Kontrasztszegény, nehezen olvasható oldalak

A monitoron lehet, hogy jól mutatott, de kinyomva elég borzalmas (176. és 241. oldal). Szerencsére erre „csak” három-négy példa van a könyvben.

Egyéb „szépségek”

A bal oldalon az alcím hátteréül szolgáló fekete flekk magasabb a kelleténél („túllóg” lefelé). (36. oldal)

Kiváló munkát végezve sikerült megoldani azt is, hogy ne együtt végződjön a két szomszédos hasáb. (113. oldal)

A bal oldali képen, a lap tetején egy ottfelejtett fejezetcím látható. (132. oldal)

A II., kék színű fejezetben az oldalszámok sokszor kb. fél centivel feljebb csúsztak. (70-108. oldal)

Satöbbi…

Összesen 42 db postitet ragasztottam a könyvbe, de az ismétlődő jellegű hibákat már sok esetben nem jelöltem – így pontos adattal nem tudok szolgálni a számukat illetően, de az biztos, hogy száznál több van belőle a 244 oldalon. Kár érte…