Már említettem, hogy mennyire fontos szerepe volt a U2-nak a zenével történő ismerkedésemben. Ezek után meglepő lehet, hogy csak ma vált teljessé a U2 lemezgyűjteményem.
A tíz éve megjelent Pop című lemezük számomra egyértelműen a pályafutásuk mélypontja, így ezt már meg se vettem a csalódást okozó Achtung Baby és Zooropa után. Úgy éreztem, számomra a U2 említésre érdemes korszaka a csúcsot jelentő The Joshua Tree utáni Rattle and Hum-mal végetért.
A 2000-es All That You Can’t Leave Behind már szerethetőbb, de nálam nem volt elég a CD vásárláshoz. Aztán a 2004-es How to Dismantle an Atomic Bomb-bal tovább haladtak a jó úton, most meg olvasom a U2 történetét (a könyvről majd később), és hiányzott a polcról ez a két lemez.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás