
Egyrészt vicces belenézni, hogyan hülyítették a 60-as, 70-es évek Magyarországának emberét (persze tudom, nem csak erről szól a film); másrészt valahol félelmetes, hogy lényegét tekintve ma is ugyan ez történik. Hiába no, úgy van, ahogy azt már rég megállapítottuk Gábor barátommal: az ember abszurd teremtmény. Kellőképpen érzékenyített állapotban állandó derültségforrás. A film egy húzásra elég tömény, ajánlott inkább apróbb részletekben megtekinteni – valami hígabbal, mondjuk egy kis forraltborral.
Vélemény, hozzászólás?