A HD minőség mellett döntöttem, és végül három jelöltem maradt (növekvő ársorrendben): Panasonic HDC-HS9 (150 000), Sony HDR-SR10E (180 000), Sony HDR-SR11E (222 000). A Panasonic mellett, és a nagyobbik Sony ellen leginkább az áruk szólt (bár előbbiben tetszett még sok más is: például a súlya [390 g akku nélkül], az egygombos vezérlés, a 60 GB-os merevlemez [a kisebbik Sony-ban csak 40 giga van], stb.; utóbbinál pedig van amiben az olcsóbbik testvére a jobb: 12 helyett 15-szörös az optikai zoomja).
Maradtam az arany középúton, és ma megvettem a Sony HDR-SR10E-t az AV Planet-ben. Több helyen is azt olvastam, hogy a Sony képminősége sokkal jobb a Panasonic-énál (fotósként a CMOS eleve szimpatikusabb a CCD-nél), és számomra a Zeiss (optika) is jobban cseng a (Panasonic-ba épített) Leica-nál (bár utóbbi sem hangzik rosszul). A Sony optikai zoom-tartománya másfélszerese a Panasonic 10-szeres értékének; és a 4 megás állóképe is majdnem kétszerese utóbbi 2,1 megájának. A Sony érintőképernyős menüjétől viszont kicsit idegenkedtem, de egyelőre ez is megszokhatónak tűnik, finoman működik.
Ráadásul sikerült egy tízessel olcsóbban hozzájutnom, mivel egy bemutató darabot hoztam el bontott dobozban 170 000-ért (egyébként egy sötét helyiségben, eredeti csomagolásában tárolták, csak akkor vették elő, amikor valaki meg akarta nézni). Egyelőre nagyon szimpatikus jószágnak tűnik, látszik, hogy minden porcikája átgondolt tervezés eredménye. A részletekbe menő ismerkedés még csak most következik, ha lesz hozzá ihletem, akkor frissítem majd ezt a bejegyzést, vagy írok egy újat.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?