Lassan három éve írtam az első bejegyzésemet az InDesign a kategóriában A csodálatos InDesign címmel. Nem érdekel, hogy unjátok, megint leírom, hogy azóta sem telt el úgy munkahét, hogy ne gondoltam volna hálával a program készítőire, amiért ilyen nagyszerűt alkottak. Íme két újabb magyarázat „beteges rajongásomra”:
- Ha lecserélem egy betűtípus teszem azt heavy változatát egy másik betűtípusra, amely nem tartalmaz ilyen verziót, hanem mondjuk egyebek között bold-ot, akkor automatikusan a heavy-hez legközelebb álló, például a bold változat kerül kiválasztásra. Választhatná a program az ábécérendben elsőt is, abban is volna logika, csak éppen nem lenne felhasználóbarát. Az InDesign intelligensen, a lehető legokosabban dönt.
- Az InDesign az éppen kijelölt objektumba pakolja a beillesztendő képet (már önmagában ez is praktikus). Ha visszavonom a beillesztést, kapásból újra próbálkozhatok (az Alt lenyomásával akár egy objektumba illesztett kép cseréjével is). El is dobhatná a beillesztendő képet a program, és kezdhetném az egészet újra (File > Place > fájl kiválasztása > duplaklikk), de nincs rá szükség, mert az InDesign intelligensen, a lehető legokosabban dönt.
Az ezekhez hasonló apróságok teszik nagyszerűvé ezt a programot, melynek használatakor azt érzem, hogy az alkotói nem csak egyszerűen belepakoltak különböző lehetőséget, hanem el is gondolkodtak rajta, hogy ezek milyen módon segítenék legjobban a felhasználó munkáját.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?