Újévi gondolatok #2: tisztelet

« előzmény

Nagyon régen láttam egyszer egy filmet, amiből már semmi másra nem emlékszem, csak egy mondatra, amit egy lány mondott egy fiúnak: „hogyan szerethetnélek, ha egyszer nem tudlak tisztelni” (valószínű nem szó szerint idéztem). Lehet, hogy elhamarkodott gondolat, de szerintem az erkölcsi értékek közül tiszteletből van a legnagyobb hiány Magyarországon (és talán az egész Földön is). Mennyivel többek lehetnénk, ha képesek volnánk

  • (visszakötve az előző gondolathoz) tisztelni a környezetünket,
  • tisztelni egymást (ebben az esetben például nem lennének használhatatlan brief-ek, és irreális határidők – csak hogy saját házam tájáról szemezgessek),
  • tisztelni saját magunkat (akkor valószínűleg jobban odafigyelnénk testi és lelki egészségünkre).

Tiszteletben gazdag, környezettudatos új évet!


,

Kaphatsz

e-mailt az új bejegyzésekről:

Adhatsz

pénzenergiát:

7 hozzászólás a(z) “Újévi gondolatok #2: tisztelet” bejegyzéshez

  1. krys avatar

    Mondjuk ki magyarán az emberek nagy ívben tesznek a másikra, nemhogy még tiszteljék is. Ahogy utolsónak írtad, magukat se tisztelik és itt kezdődik a baj. Hogyan tisztelhetne mást egy természeténél fogva egocentrikus lény ha még saját magát se tudja.

    u.i.: Örülök, hogy már jó az rss karakterkódolása :)

  2. hal avatar

    RSS-sel nem történt semmi változás. Sajnos mindig az a helyzet, hogy FeedBurner-en keresztül nem jó, ez a tuti: http://www.haldesign.hu/blog/feed/. (Rajta vagyok, hogy egyszer végre minden UTF8 legyen.)

  3. drzen avatar
    drzen

    Azzal nincs gond, hogy az emberek ne tisztelnék saját magukat, csak hát sajnos az esetek nagy részében hibás az önértékelésük. Nehéz ezt objektívan látni.

  4. bjmatt avatar

    Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik hogy sikerült egy olyan munkahelybe belefutni, ahol megvan az alapvető tisztelet kölcsönösen mindenki részéről. Az elején nem így tűnt, de kiderült hogy csak nem ismertük egymást, ezért volt néhány irreális elvárás. Félelmetes hogy mit meg tudunk így oldani elképesztően rövid idő alatt is.

    Most éppen egy 5-i határidő előtt vagyunk, de egyáltalán nem volt kötelező ma dolgoznunk, mégis a keménymag nekizuhant reggel és kilencig csináltuk, meg is lett az eredménye. Igazán fura, hogy nagyon kevés olyan munkahellyel találkoztam eddig, ahol felfogták volna, hogy ha nem ütöd az alkalmazottad, hanem önszántából áldoz több időt és energiát a munkára, akkor fényévekkel jobban lehet haladni és mindenki úgy köszön el a nap végi megbeszélésen, hogy: köszönöm srácok, sokat haladtunk, jó móka volt.

    Az utolsó pontban viszont el vagyok maradva nagyon, az idei évre tervezem, hogy kicsit visszkapcsolok, hátha idén sikerül is.

  5. hal avatar

    [re=15107]drzen[/re]: Bocsánat, de ezt most nem értem. Kifejtenéd bővebben, mire gondolsz?

    [re=15108]bjmatt[/re]: Örülök, hogy meg vagy elégedve a munkáltatóddal, és kívánom, hogy ez maradjon is így hosszútávon! :)

  6. drzen avatar
    drzen

    Bocsesz, túl este volt már.

    Arra gondoltam, hogy az emberek sok esetben megvannak elégedve magukkal, elvárják másoktól, hogy tiszteljék ezeket a tulajdonságaikat, mi több ők maguk is tisztelik azokat a téves önértékelési hibáikat amiket persze nem hibaként élnek meg. A legnehezebb, megfelelően saját magunkat értékelni.

  7. hal avatar

    Így már tiszta, egyetértek.

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .