Talán akkor fogalmazódott meg bennem először az igény egy kompakt fényképezőgépre, mikor a Kopaszi gáthoz tekertünk bringával, és nem tudtam hova tenni az öt kilós fotós táskámat, ezért kénytelen voltam itthon hagyni. Érdekes, hogy korábban nem, de akkor határozottan felmerült az igény: kell egy viszonylag jó minőségű kép rögzítésére alkalmas szerkezet, ami elfér a zsebemben. Aztán nem sokat foglalkoztam a témával, korábban se kísértem figyelemmel ezt a fényképezőgép kategóriát, de a Red Bull Air Race-en már nagyon hiányzott egy aprócska fotómasina. Kapóra jött egy Pixinfo cikk a 2009–2010-es EISA díjakról, ahol a díjazottak között megtaláltam a nekem valót:
- 24-120 mm ekv. gyújtótávolság,
- 5 cm-es makró közelpont,
- képstabilizátor,
- manuális beállítási lehetőségek,
- szép nagy (3 colos) és nagyfelbontású (518 400 képpontos) AMOLED kijelző,
- és HD videó (1280×720 px, 30 kép/mp).
Minden együtt, ami kellhet, 20-án meg is rendeltem a Pixmania-ról (sok rosszat hallottam már róluk, de ugye a pénz beszél, kutya ugat – amúgy azóta ötezerrel még olcsóbb lett náluk, én még 89 900-ért vettem).
Tegnapelőtt hozta a futár, és az első három nap tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy jó választás volt. A kép és a videó minősége nyilván nem olyan jó, mint amilyent a Canon EOS 450D és a Sony HDR-SR10E produkál, de teljesíti az általam és a kategóriájától elvártakat (sajnos nincs RAW, csak JPG, és ISO 400-tól már elég zajosak a kevés fénynél készült képek, de a képstabilizátorral ki lehet jönni ennél alacsonyabb ISO tartományban is).
Ami pedig a legjobban tetszik, az a Smart Wheel forgótárcsa. Nagyon kényelmes vele a navigáció, a többnyire logikusan felépített, jól használható menüben, ami ráadásul szép is (persze ezt még lehetne fokozni). Szóval néhány apró bosszantó hiányosságtól (például lejátszásnál miután belenagyítok egy képbe, nem lehet egyetlen gombnyomással visszatérni a teljes képhez – ahogy azt a Canon-nál megszoktam –, hanem a teljes zoom-out folyamatot el kell játszani) eltekintve mondhatjuk, hogy felhasználóbarát kis fényképezőgép, vonzó belsővel és külsővel.
szerintem ha már hozzáértő fotós számára is értékelhető és egyben zsebben hordható gépet szeretnél, nem lenne szabad a canon-nikon-olympus által meghúzott vonal alá menned.
a canon-nak pl. ott a G10, és a szintén okos elődje a G9
nikonnál is megvannak ezek a modellek, csak nem jut eszembe a pontos elnevezésük
(és van RAW is, nemcsak JPEG)
a HD videót pedig az Olympus PEN tudja, ugyan még borsos az ára, viszont cserélhető az objektívje :)
Az általad említett gépekhez jó nagy zseb kellene. Nekem itt most sokkal fontosabb volt az igazán kis méret, és a 24 mm-ről induló zoom, mint a RAW. A dpreview.com-on bejelöltem az elvárásaimat:
Format: Compact
Release Status: Not discontinued (current or upcoming)
Effective pixels: 12 million or more
Zoom wide (W): 24 mm or less
Image stabilization: Yes
Aperture priority: Yes
Shutter priority: Yes
Movie Clips: Yes
Ezek alapján a választottamon kívül nincs más versenyző (nem tudom, mennyire friss az adatbázis). Ja és örülök, ha nem kell objektívet cserélnem. :)
[re=15994]Anonymus[/re]: Nem szeretne. Van neki.
Tavaly vettünk sógorkomának hasonló méretű (nem tudású) Olympust valami húszkörüli összegért és azt vettem észre, hogy meglepően jó képeket csinál. Ez meg még tud is ezt-azt.
És bizony el kell felejteni azt a 20 évvel ezelőtti beidegződést, hogy a Samu termékek alsó kategóriásak. Simán ott vannak, ahol a Sony és társai, ha már le nem körözték őket.
Mindenhol ilyesmiket olvasok: „ISO 400-tól már elég zajosak a kevés fénynél készült képek” nem értek hozzá, de ez nem természetes jelenség?
[re=15997]Dexter68[/re]: Az a felhasznált technológia függvénye, hogy egy bizonyos érzékenység mekkora képzajjal jár. Viszont azt baromi viccesnek találom amikor technomániás szakemberek milliószorosra nagyítják egy kép részletét és bőszen mutogatnak, hogy “Ni! Micsoda borzalmas zajosodás figyelhető meg ennél az érzékelőnél.”, mindeközben átlagos méretű megjelenítésnél sokat vizet nem zavar ugyanaz a zaj.
[re=15997]Dexter68[/re]: Igen, valami hasonlót én is akartam írni. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy egy hasonló kategóriájú Canon/Nikon/Olympus jobb képeket csinál, szebb/jobb a menüje, sokoldalúbb, stb. Szóval hogy úgy általában jobb.
Nagyobb érzékenység nagyobb zajjal jár, ez természetes, csak a mértéke változó. Ennek a gépnek már ISO 400-on is egy kicsit zavaró mértékű a zaja, e fölött (ISO 800, 1600) pedig már nagyon zajos. Valószínű ezért nem is megy programautomata üzemmódban automatikus ISO beállítást megadva ISO 400 fölé. De összességében többnyire jól ki lehet jönni ISO 400 alatt.
Egyébként ez az egész zajosodás téma azért kényes kérdés nálam, mert sokszor fotózom beltérben, vaku nélkül Luca lányomat, aki állandóan mozgásban van, hacsak nem alszik.
Azért kicsit a témához kapcsolódik:
;o))))
;-)
jujjujj most látom csak, hogy nem “ismer fel a rendszer”
az anonymus én voltam, csicseri pécsről :)
bocsánat…
én szerintem a samsung akkor is alacsonyabb minőséget produkál (hozzá kell tennem, a naaaagyonnagy nevű sony-val egyetemben, ami egyenesen fos…).
hal, viszont szívből remélem hogy a kismasinád rácáfol erre és jóbarátod lesz a tükörreflextelen időszakokban ;)
Egyelőre így van, jóbarátnak tűnik. Bár a RAW jobban hiányzik, mint gondoltam. Azért a RAW-ból sokkal több mindent ki lehet hozni utólag egy kevésbé jól sikerült képből, mint a JPG-ből.