Jelent ez nálunk még valamit? – ki tudja miért, ez jutott eszembe ma reggel, miközben vártam, hogy elinduljon a számítógép…
Nyilvánosság ereje
Feliratkozás
Email értesítés az új bejegyzésekről:
200×200 km könyv
2013 tavaszától kezdődően több mint 8 éven át futottam és közben fotóztam. Ez volt a 200×200 km projektem első fele, melyből könyvet készítettem, amit letölthetsz PDF formátumban… További részletek →
2 hozzászólás a(z) “Nyilvánosság ereje” bejegyzéshez
-
Nem hiszem! Ferenc testvér óta tudjuk, hogy az átlagmagyar ingerküszöbe már baromi magasra tolódott, ergó ha becsöngetnek hozzá munkásőr egyenruhában és azt találják mondani, hogy te most velünk jössz kényszermunkára, mert lassan épül a 4-es metró, aszongya, hogy ja, jó! Ráadásul a kisebbségbe szorult jóérzés ha teret kap, egyből hőbörög a csőcselék duma kerül elő, persze az erkölcsi nullák szájából. Szerintem, ha valaki változtatni is akar ezen az magáért tegye és ne várjon segítséget másoktól. Ha mégis, csak a véletlen műve… szebb jövőt : )
-
Persze, költői kérdés volt. A kényszermunkás példádon jót szórakoztam – de mindjárt hozzáteszem, hogy teljesen reálisnak érzem. Tényleg bármi kitelik ezektől. A zúnijó meg aszongya, belügy. Ahogy a szlovák-magyar tragikomédia is. Mikor csatlakoztunk, azt hittem, ez tényleg jelent valamit a gazdasági- és pénzügyeken kívül. Amúgy megint szépen összefoglaltad a lényeget, egyetértek. Szebb jövőt!
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?