Wass Albert: A funtineli boszorkány

Legutóbbi nagyszerű olvasmányom tökéletes ajánlója a három kötetes regény utolsó bekezdése:

Mindezek az idők elteltek már régen. Ma már senkit sem érdekel, hogy élt-e valaha boszorkány a Funtinelen vagy nem, s hogy ennek vagy annak a korhadó fakeresztnek itt vagy amott mi a története. Ma vonatok dübörgése tölti meg a Maros-völgyét, s fűrésztelepek szirénája sivít bele az erdők csöndjébe, s ha valaki siető útján, egyik irtástól a másikig menve, áthalad egy-egy olyan eldugott tisztáson, a régi faházak dőlt romjait látva, nem ér rá gondolkodni azon, hogy ki is élhetett valamikor abban a házban. Régi életek sok furcsa titkát belepte már a moha, mint ahogy belepte ösvényeit is régen, melyeken hajdan emberek jártak ismeretlen célok után, s melyek ma már nem vezetnek sehova.