Tegnap a végére értem, és végülis nem bántam meg hogy elolvastam – bár sokáig volt egy olyan érzésem, hogy „jól van, fejezd már be a mellébeszélést, térjünk végre a lényegre”.
Aztán megszoktam, hogy a könyv – címéhez hűen – villanásnyi történetek sokaságának füzére. És igaz hogy az egész köteten végigvonul a Dózsa György-féle parasztfelkelés története, mégsem éreztem azt, hogy van egy izgalmas íve, melynek végén elégedetten teszem le a könyvet.
Bár sok érdekes információval szolgált (azért az állam mindvégig a helyén maradt), összességében közepesre értékelem.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás