Tegnap a címbéli humoresten voltunk az Eötvös 10-ben. Galla Miklós húsz éve semmit nem változott – ez jó is, meg rossz is: jó, mert továbbra is üdítő színfolt az abszurd humor színpadán, és rossz, mert hamar unalmassá válik. Szirtes Balázsról korábban semmit nem hallottam, kétségtelenül nagyon tehetséges, de nekem néha kicsit már sok volt (túlspilázta). Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentünk (legfeljebb a dalbetétek alatt), egyszer még könnyeztem is a röhögéstől; de számomra sok volt a gyenge, vagy már unalomig ismert rész (kb. harmadát élveztem).

Hozzászólás