Gábor barátom ismét remek írással szórakoztatott – ellenállhatatlan vágyat ébresztve bennem az utánközlésre:
2013.03.02. Féktelen elmélkedéseim
A mai 330-as víz sodrása kegyetlenül kiszívott belőlem mindent, ami emberi. Ennyire munkás talán még sosem volt a Dráva. A nap csúcssebessége úgy 2.5-3 km/h lehetett árral szemben, de voltak szakaszok, amikor csak egy helyben lapátoltam. Mindezek ellenére remek kirándulást tudhatok a hátam mögött és ismét sikerült pár mesés helyet felfedeznem. Egyszer szívesen megmutatnám az önjelölt sport-daraszobrászoknak, hogy mitől lesz a horgászat sport… Bár néha az 50-60 kg etetőanyag bekeverése is kemény meló lehet…
Minden rosszban van valami jó. A magas víz miatt ezúttal nem kellett 8-10 métert legyalogolnom, hogy vízre bocsássam a Nevető Fűrészhalat. Hála a jó égnek, még nem került vízre a határőrség gépparkja és szemlátomást még a horvát kétéltűek is téli álmukat alusszák. Milyen jó is lenne, ha idén elfelejtenének felébredni és nem kéne többet a kék-fehér cápájukat fürkésznem. Milyen szép lenne a világ, ha egyszer a határőrök mondjuk mesterséget tanulnának és megpróbálnának végre a társadalom hasznos tagjai lenni. Lehetnének akár asztalosok is. Milyen csodálatos lenne, ahogy az egyszerű és megfáradt emberek az ő kezük munkájának jóvoltából pihenhetnének meg. Mondjuk egy szép hokedlin, vagy akár egy karosszékben. Az ember szeme könnybe lábad ettől a magasztos gondolattól.
Ezen a szakaszon elkelt volna egy munkáskesztyű. Szépen, gyakorlatiasan kaptam torokra a f…. Ebben a műfajban az a szép, hogy önként veri el magát az ember, hogy utána jókedve legyen. Csak egyetlen egy olyan dolgot ismerek, ami még a vadvízi evezésen is túlmutat az pedig az RTL KLUB és a TV2 szórakoztató műsora. Azokat módfelett szeretem, de sajnos beszart otthon a tévénk, úgyhogy nem volt mit tenni, el kellett jönni vizet lapátolni, méghozzá erőteljesen.
Eredetileg autóval szerettem volna ide behajtani, de nap végére már lehet, hogy nem lett volna kihajtás. Sajnos a helyi kinnszülöttek ismét jókora nyomot(ökológiai pracli) hagytak maguk mögött, de már jó ideje próbálok összebarátkozni a szeméttel. De tényleg ám! Mert a szemétnek és a halaknak van egy közös jellemvonásuk. Méghozzá egy pozitív jellemvonásuk, aminek az analógiájára valószínűleg én jöttem rá elsőként. Mert kérem szépen a szemét és a halak nem pofáznak. Csöndben vannak. És a pillepalack, nem hogy csak csöndben van, de még úszni is tud. És a halak is ám! Méghozzá kiválóan! A halak kiválóan úsznak pl. az éltető elemükben. Ezért jó, ha jó sok elemet dobunk a vízbe, mert minél több az elem, annál éltetőbb a közeg, ami a szeretett pikkelyeseinket körülveszi. És ezt a közeget még tartóssá is tehetjük, tartós elem használatával.
Példának okáért, ha nem lenne világos az előzőekben felvázoltak, akkor engedtessék meg, hogy egy kézzelfogható példával éljek… Vessünk egy pillantást a fenti felvételre és képzeljük el, hogy a vízen ringatózunk, miközben a parton egy természetvédő, vagy egy halászati őr közeleg felénk. Ugye? Közeleg. Na most… A szemét mikor közeledik? A szemét még menni sem tud. A szemét sosem jön lopva és sosem mondja fennhangon, hogy jó napot kívánok az engedélyeket kérném. A szemét él és élni hagy. Mert a szemétnek volt gyerekszobája és nem csinál vircsaftot, nem közeleg, nem kötekszik, nem jelent be, nem jelent ki és nem jelent fel. A szemét nem töri meg a csendet. A szemét nem pofázik. És ha van egy dolog, amit én a halakban és a szemétben szeretek az az, hogy nem pofáznak. Pillepalack, sörösdoboz, gumiabroncs, laposelem, zacskó, hungarocell, műanyag dömper, teniszlabda, kotongumi, mosogatórongy, nyeleskefe, gumicsimma, mosógép nem pofázik. Egyikük sem. Na ugye, hogy minden rosszban van valami jó! Szóval, ha nekem mindenképpen választanom kéne egy halőr és mondjuk 1 tonna teszkós szatyor között, akkor én szemrebbenés nélkül az utóbbira tenném le a voksom, mert a szemét kérem szépen nem pofázik, hanem csak szép csöndben meglapul a fűben és élni hagy. Persze nem szabad általánosítanunk, mert szerencsére léteznek olyan hivatalos közegek is, akik elsődlegesen emberek és csak másodlagosan hivatalosak és harmadlagosan közegek és még humoruk is van. Talán van rá remény, hogy utóbbiak egy kisebb csoda folytán el fognak szaporodni a nagyvilágban.
Na már most kérem szépen én tényleg nem szeretném megbotránkoztatni a nyájas olvasót, de az őszinteség és az egyenesség mindenképpen megköveteli tőlem, hogy könnyítsek a lelkiismeretemen. Mert a horgászatom folyamán esemény történt, méghozzá rendkívüli esemény és bűnösök közt cinkos, aki néma… Szóval, hogy rövidre fogjam a történetet, csorgok lefelé a zöldesbarna szemű nő hátán és látom ám, hogy egy szép szál bennszülött hatalmas kanállal vallatja a vizet. Mondom magamba, hogy vágna bele a villám a kobakjába, hát nem tudja, hogy tilalom van csukára?! Azanyjakeservit! Szóval odaevezek emberünkhöz és finoman, barátságosan emigyen szólok: – Jó napot kívánok, hát nem lesz az a támolygó egy kicsit nagy domolykóra? Emberünk pedig eképpen szólala meg: – Csukázok. Ezt hívják rövid és tömör mondandónak. Az ormánsági emberek néha lenyűgözően lényegre törőek és általában közös jellemvonásuk, hogy csak ritkán szólnak(nem pofáznak) feleslegesen. Én az elhangzottakra így reflektáltam: – Hát nem tudja, hogy csukára tilalom van, jóember? Erre ő: – De tudom és leszarom. Pont. És még mielőtt bármit mondhattam volna, csendesen hozzátette: – Menj a ..csába! Majd egy akkorát dobott a termetes kanállal, hogy az majdnem a másik parton landolt. A váratlan események hatására beugrott a Játszd újra Sam egyik lényegre törő jelenete, amiben a főhőst melegebbre éghajlatra küldik. Azt hiszem a magyar szinkronban a ’get lost, creep’-et, ’kopj le tetűnek’ fordították, és ha jobban meggondoljuk a kopj le tetű, vagy a menj a csába talán nem is az ördögtől való. Mindenképpen el kell ismerni, hogy, aki ezekkel a kifejezésekkel él, az 1., nem pofázik sokat és 2., egyenes ember lehet, még ha olykor tévútra is téved. És hogy kinek van igaza a történetben? Ezt most hadd ne kelljen megválaszolnom. Mindenesetre kikötöttem és megajándékoztam emberünket egy Kenart wobblerrel. Próbáltam neki kisebbet nézni, de ő ragaszkodott a nagyobb, csukás verzióhoz. Hiába, ezeket a vadembereket nehéz visszavezetni az etikus sporthorgászat leaszfaltozott és kivilágított sztrádájára, ahol a világítótestek szikrázva szórják az erkölcsöt… :-O
És ha nem lett volna még elég, akkor íme egy újabb eszmefuttatás, de most a kormoránokról... Egyre több helyen olvasni, hogy rettenetesen elszaporodtak és ez alól sajnos a Dráva sem kivétel. A télen rengeteget láttam belőlük és kis híján fogtam is egyet gumihallal. Bizony, a Phalacrocorax carbo nem ma kezdte a vadászatot és úszásban még egy vidrát is lepipál. Határtalan étvágyáról és feneketlen bendőjéről nem is beszélve. Sajnos ezek tények. Egy helyi arc szerint a vér-kormorán kegyetlen állat, mert szórakozásból öl és sosem lakik jól. Mondom neki, hát mi nem szórakozásból horgászunk? Az állat pedig sosem kegyetlen. A kegyetlenség az emberre igaz. Vagy az a baj, hogy veszélyezteti a hobbinkat? Erre azt mondja, hogy a káró katona túlszaporodott és megeszi a halakat és a horgászat nem hobbi, hanem életforma. Igen, mondom, csakúgy mint mi, azzal a hangyabokányi különbséggel, hogy mi már elhagytuk a 7 milliárdnyi lélekszámot és mi merő sportból b@sszuk meg a Földet. Azt hiszem a kormoránnak még hűtőszekrénye sincs és sosem épített még villát balatoni fogasból és nem használ 12 csapágyas orsót sem. Igaz, fogási naplónak is híján van csóringer, de biztos vagyok benne, hogy majd Semjén Tekintetes Úr megoldja a kérdést a haza, a haladás, a piros-fehér-zöld, a vadász etika és erkölcs, illetve a keresztyén szellemiség jegyében. Vajon egy káró katona milyennek lát minket embereket? Sokszor eljátszottam már a gondolattal, hogy képzeletben belebújtam egy búvármadár bőrébe és próbáltam magamat kívülről szemlélni. Meg kell mondani az effajta elmélkedések mindig siralmas végeredménnyel zárulnak az állatok javára. A történethez még az is hozzátartozik persze, hogy a nagy fekete búvármadár két közeget is ural és még télvíz idején is ráverne Michael Phelpsre, mindenfajta droghasználat nélkül. Szóval Káró Kálmán talán csak szellemi teljesítményében marad el tőlünk, de erre sem mernék mérget venni. És még valami… Tudjátok, hogy én mit szeretek a kormoránokban a legjobban? Azt, hogy nem pofáznak. De azt nagyon!
Fogalmam sincs, hogy mi lehet ez a selymes és pelyhes és szúrós szörnyeteg, de egyvalamiben biztos vagyok. Abban, hogy nem pofázott, míg fotóztam. Mert, ha én szeretek valamit a növényekben az az, hogy nem pofáznak és nem mozdulnak be az expozíciók alkalmával. Apropó pofázás… A töltésen összefutottam Kisegyerekkel és még ki is szálltam, hogy pofázzunk egy nagyot. Sőt még fotó is született rólam. :-O
Ez a kép egy olyan helyen készült, ami állítólag módfelett védett és erre még sasmadár is portyázik és itten csak lopva ám és osonva, mert nemhogy talaj, de még víz eróziót sem szabad végezni a lapátokkal, mert itt a víz is védett és levegőt venni is csak óvatosan ám és kikötni se ám, meg fingani se ám és brunyálni sem ám… Itt még a vadkacsa seggére is hangtompító van szerelve, hogy hangtalanul fosson és a mocsári teknős is análisan le van szabályozva. Az ebihal is csak úszószemüvegben és úszósapkában úszhat és tilos a nünükéknek a hóvirágot megmászniuk, mert balesetveszélyes és hatóságilag tilos. Mindezek ellenére, negyed órányi önfeledt ringatózás után valakik berántották a láncfűrészeket és úgy dőltek a fák, hogy öröm volt nézni. Körülöttem még a vízben is farönkök úsztak. Gondolom a magas víz felkapta őket. Egy percig se gondoljátok ám, hogy illegális fakitermelést folytattak. Teljesen törvényesen csinálhatták. Gondolom nemesítik az erdőt. Úgy mint a vadászok a vadat. Azért sajnálom ezt a planétát… Ha mi egyszer nem leszünk és nem ápoljuk, gondozzuk a természetet, az tuti, hogy a vér káró katonák agyon fogják repetázni magukat, míg az utolsó szélhajtó küsz is el nem tűnik a színről és az erdőkben a vaddisznók olyannyira el fognak korcsosulni a vadászok nélkül, hogy csak 3 lábuk, de 8 szemük lesz és döcögve fognak futni, de jól fognak látni, míg a vadkacsák homlokán erdei tapló fog nőni. Ez egy igen vicces jövő lesz. Embertelen jövő.
Hazafelé menet már szépen tolt a Dráva. Néha olyan sodrással lefelé evezni, mintha lenne a kajakon utánégető. Késő délután úgy sütkéreztem a napsütésben, mint tavasszal a megdermedt legyek a házak falán. Kellemes, langy meleg árasztotta el a fedélzetet és én többek között azon merengtem – ismét és nem utoljára – hogy vajon a jelenlegi körülmények között nem természetes dolog-e a “rapsickodás”? Vagyis, még érthetőbben, miért akarunk egy velejéig rothadt almán belül egészséges szegmenseket keresni? Ok, okozat, akció reakció. Sőt! Továbbmegyek. A mai világot egyáltalán túl lehet élni teljesen törvényesen? Mert a mellékelt ábra mindig azt mutatja, hogy a siker kulcsa egy jó adag rapsickodás. Nem régen megnéztem az Odüsszeiát(teljes film itt). Már nagyon régen olvastam és emlékszem, hogy a gimiben az oszi mindig azt mondta, hogy Odüsszeusz a csel, a józan paraszti ész és a talpra esettség megtestesítője. És az isteneknek éppen ezért volt kedves. Lehetséges, hogy az emberiség legelső “rapsica” Odüsszeusz lett volna?
Illegális határátlépés. Le kéne jelentenem… Jóember há hova megy? Álljon meg! Hát nem használ a szép szó? Személyi van?
Néha szemetet hoz a víz. Néha többet. No, ennyi lett volna mára a létesülteken innen és semmi esetre sem túl. Elnézést a természetet megvédőktől és a halakat őrzőktől, meg a vadászoktól, meg a horgászoktól, meg a fakitermelőktől, meg az erkölcsösöktől és az etikusoktól és a hazájukat szeretőktől, meg a határokat védőktől, de olyan mókás, hogy a tükör igazsága az, hogy kegyetlenül “meghagy mindenkit abban a helyzetben, amelyben nem veszi észre, mikor tűnik el lába alól a talaj. Az ember nem a hiúságban bukik meg, hanem a maga iránt elfoglalt álláspont valódiságában.” És ez alól én sem képzek kivételt…
Ezen bejegyzés erőteljesen szubjektív jellegű és magában hordozza a tévedés lehetőségét. Mindenképpen fontos kiemelnem, hogy elemet semmi estre sem dobunk a vízbe és nem üssük agyon a természetvédőt. Még evezővel sem! Jelen sorok szerzője többször élt a költői túlzások alkalmazásával, hogy általuk megragadhatóbbá és érthetőbbé váljék a valóság, vagy az igazság, vagy akár a tévedés. Mert tévedni emberi dolog…
Leave a Reply