Eleinte hiányoltam a könyvből Erőss Zsolt magánéletét. Aztán ahogy haladtam a kötet vége felé, úgy vált egyre világosabbá, hogy nem hiányzik belőle semmi, hiszen akinek ennyire meghatározza az életét a hegymászás, azt leginkább az expedíciók történésein keresztül lehet bemutatni. És ezeket szemléletesen írja le a szerző – úgy, hogy átérezhessem a kalandos utak atmoszféráját (vagy legalábbis elsőre ezt higgyem – mert a valóság nyilván egészen más volt, mint ahogyan a képzeletemben életre kelt). Egyetértek azokkal, akik azt mondják, Erőss Zsolt az utolsó útjáról is hazatért – sőt, most van igazán otthon.
Viszont nem tudom említés nélkül hagyni a rengeteg elírást, helyesírási hibát, hiányzó vagy éppen felesleges névelőt; melyek léte annál inkább szomorú, hogy második, bővített kiadásról van szó. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogyan lehet ennyire igénytelenül könyvet készíteni? Könyvet, ami hosszú évekre a polcra kerülhet, és akár évtizedek múlva is olvashatják – Például Erőss Zsolt gyermekei (bár amennyiben folytatódik a tendencia, ők már lehet hogy észere se veszik a hibákat, annyira lényegtelen lesz addigra a helyesírás).
HALASIZSOLT 
Hozzászólás