Vekerdy Tamás gondolatait jó olvasni, mert az általa leírtak (többnyire) megerősítenek abban, hogy jó úton járok (járunk). Szinte mindenben egyetértek a szerzővel, és persze nem csak megerősítést, de új információkat is ad a könyve. Ha nem ellenkezne az elveimmel a kötelezővé tétel, akkor azt mondanám, hogy minden gyakorló szülőnek kötelező – de inkább csak azt írom, hogy nagyon ajánlott olvasmány!
A mai iskola azonban konfliktusmentes gyerekeket kér, azaz könnyen bedarálhatókat. Mintha azokat szeretné jobban, akiknek „nincs tartásuk”, nem mondanak ellent, nem nyilvánítanak különvéleményt, nem állnak ki a mások vagy a maguk valódi vagy vélt igazáért, nem „szemtelenek”. Holott a hatékony, jó iskolázás csak ezeknek a tulajdonságoknak a megnyilvánulásával volna elképzelhető. Igen, a konfliktusban kovácsolódik a jellem. Diszkusszióban fejlődik a karakter, mondja Széchenyi, tehát a vitában, az összeütközésekben. És hozzáteszi, hogy ez az, amit tizennyolc éves korig a környezetnek meg kellene adnia az ifjú számára – a sok tudnivaló megtanulása majd ezután jöhetne!
Aki jól szeret, az megismer és elfogad – saját világát kitágítja a másik felé. Befogadja őt. És egyben benne – és általa – létezik tovább.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás