Ahogy már írtam, „Vekerdy Tamás gondolatait jó olvasni”, és jó arra gondolni, hogy számunkra többnyire így természetes – nem kellett külön odafigyelnünk például arra, hogy elég sokat játsszunk, foglalkozzunk Lucával (vagy hogy ne tiltsuk/féltsük túlzottan mindentől; hagyjuk önállóan cselekedni, még ha ez több időt is igényel; ne verjük; stb.). Mégis úgy érzem, hogy sokszor hibázok: leginkább abban, hogy már nem tudok eléggé gyerek fejjel gondolkodni. Pedig tinédzserként még biztos voltam benne, hogy „jófej” szülő leszek (persze most is ebben hiszek, csak nem minden olyan magától értetődő). Vekerdy könyvei azért is nagyon jók, hogy ebben (is) segítsenek: emlékeztessenek, milyen gyereknek lenni, és milyen egy „jófej” szülő. A második, iskolás évekről szóló kötetet egy év múlva is el fogom olvasni (az első addigra már nem lesz aktuális – Lucus szeptembertől már az iskolapadot koptatja).
…aki gyerekek közt akar élni és hatni, annak nem tudósnak, hanem művésznek kell lennie, legalábbis abban az értelemben, hogy az adott pillanatban teljes személyiségével helytáll és ihletetten improvizál, rögtönöz. Erre csak akkor lehet képes, ha intuitív, művészi felismerések is vezérlik.
Mindnyájunkban ott él ez a lehetőség – csak gyakorolnunk kell élnünk vele.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás