Tavaly októberben az orvos megmondta, hogy karácsonykor már nem lesz velünk, és ha az orvos megmondta, akkor úgy is kell lennie – Anyukám leginkább ebben hitt. Sziklaszilárdan. Mikor utoljára meglátogattuk, minden olyan volt, mint régen. Miközben tudtam, hogy már soha nem lesz olyan, mint régen. Most, bő egy év elteltével pedig már olyan, mintha soha nem is létezett volna. Miközben olyan, mintha mindig itt lenne. Egy éve láttam utoljára ezeket a képeket. Már akkor terveztem belőlük egy sorozatot, hogy majd ha eljön az ideje, búcsút intsek Anyukámnak azon a nyelven, melyen a legjobban „beszélek”: a képek nyelvén.
