Vadhús kinövés

Decemberben rendszerint leltárba veszem az évközben elmaradt, megírandó blogtémákat – ennek keretében kerülnek most ide a tavasszal a mutatóujjam hegyére nőtt vadhús kapcsán megélt tapasztalataim. Rákeresve érdekes képeket lehet találni az interneten – nálam csak egy aprócska (alig fél lencsényi) kinövésről volt szó, melynek története a mikrohullámú sütőben kezdődött, amikor óvatlanul hozzáértem a benne levő forró fémtálcához.

A seb közelről nézve olyan volt, mintha kis szőrszálnyi vékonyságú csövek akarnának kinőni az ujjamból, de a látványnál kellemetlenebb volt az érzés: mintha egy kemény valami lett volna odaragasztva, ami megakadályozza, hogy az ujjam a megszokott módon, tapintással érzékelhessen, ráadásul nyomásra fájt. Fogalmam se volt róla, mi ez a furcsaság, míg egy orvos barátunk meg nem állapította, hogy ez egy vadhús kinövés, melyet kizárólag sebészeti úton lehet eltávolítani. Ilyen kizárólagosságokban én persze nem hiszek, de jó néhány nap után már annyira zavart a dolog (és annyira a fülembe lett ültetve az egyetlen megoldás – miközben javulást nem érzékeltem), hogy elővettem a legélesebb késünket…

És ez az a pont, amiért egyáltalán szót ejtek róla, mert ezzel a bejegyzéssel annak állítok emléket, hogy milyen nehéz volt belevágni magamba – pedig tényleg csak egy icipici darabka eltávolításáról volt szó. A megfelelő(nek ítélt) helyre és szögben odahelyeztem a pengét, és miközben csorgott rólam az izzadság, elkezdtem „fűrészelni”. És a kés, ami pillanatok alatt szétvágta a csirkehúst, az enyémben alig haladt – nyilván a vezérlőegységemnek köszönhetően. Óriási megkönnyebbülés volt befejezni a műveletet, és beragasztani a vérző sebet. Majd vártam a gyógyulást, de a vadhús visszanőtt.

Másodszor próbáltam mélyebben kivágni, majd miután újra visszanőtt, még mélyebben. De a kollégámtól kölcsönkért, pengeéles oszcillációs késsel (amivel hullám- és habkartonokat szokott szabdalni) se ment könnyebben az öncsonkítás. Hihetetlen élmény volt, mennyire nem vagyok ura az akaratomnak. Mindenesetre ha nagyon nehezen is, de harmadszorra sikerült kellő mélységekbe hatolva végleg megszabadulnom az idegen érzetű testdarabkámtól.