Szellemi útravalóm:
Az egy a megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. Először és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben élő hangtalan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy. De hiába egy és egyetlen. Ha vele vagy, tudod, hogy ez az egy az egész és az egyetlen, a minden. Hiába van először és utoljára. Mindig volt és van és lesz. És hiába megfoghatatlan. Ő az egyetlen megfogható, ő a valóság, a realitás, a tapasztalat és a konkrétum és ami rajta kívül van, az káprázat. Hiába ő a misztérium, ez a misztérium van bennem és benned és ez vesz bennünket körül és ez az, amit megérintünk s amit megeszünk s amit látunk és orrunkkal beszívunk, s hiába titok, ez az, amit mindenki tud és hiába tilalom, ez az, amiből vagyunk. Ez az egyszarvú.
Hamvas Béla: Unicornis
A kőbányán kívül idáig nem volt semmi különösebben érdekes, de Monalovac dimbes-dombos-töbrös, tűlevél-szőnyeges, cseppnyi-tavas, mohás-köves, fekete-fatörzses díszlete teljesen elvarázsol! Órákig szaladgálnék itt, fotószüneteket tartva, leterülve, kifeküdve, beszippantva, átlényegülve…
…és a fotók mennyire nem adják vissza, egyetlen igazán jó sincs köztük…
…oda kell menni, ott kell lenni!
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Hozzászólás