Esténként, mikor a salátámat készítem, és a sajt darabolására kerül sor, Cimbi odajön hozzám, a lábamhoz ül, én pedig egy sajtfalatot a számból az övébe ejtek. Tízből kilencszer elkapja, de amikor ez nem sikerül, olyankor nem eheti fel a földről, meg kell várnia, hogy felvegyem és feldobjam; a lényeg, hogy a sajtot röptében kapja el.
Bő két hete történt, hogy kézből dobva másodjára se volt sikeres az akciója, és miután a sajt harmadszor is a földre esett, Cimbi nem bírta tovább, bekapta. Szigorú hangon kérdeztem tőle, hogy „hát te meg mit csináltál?!” – hozzá a szigorú tekintetet már nagyon erőltetnem kellett, mert annyira aranyosan szégyenkezve nézett rám, hogy nehéz volt elfojtanom a nevetésem. „Haragomat” nyomatékosítandó lehajoltam hozzá, és finoman megfogtam a nyakát. Utóbbival semmi célom nem volt, ez csak úgy jött, biztos voltam benne, hogy a falatka már bundás barátom gyomrában van. Ám egyszer csak nyílt a szája, és koppant a sajt a padlón. És végre nem kellett tovább visszatartanom a nevetésem.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás