Gábor barátom mesélte, hogy ezen a mai, gyönyörű, kora tavaszi délutánon a szomszédasszonya remegő hangon, reszkető térdekkel felhőszakadásért rimánkodott a következő négy napra, csak hogy a randalírozó csőcselék inkább otthon maradjon. Még Pécsett is félnek. A szart megették, köszönik szépen, finom volt, ha maradt még (persze, hogy maradt), akkor jöhet a repeta. A hülyítő-szaretetőgép sikeresen üzemel.
Remélem, ti is befalaztátok már a lakásaitok nyílászáróit, és a tévéből nézitek a műsort! (A Kossuth térre, hiába is mennétek, le lesz zárva.) Az utcákon ünnepnapokon csak a „rendőrök” harcolnak a „fasiszta csőcselékkel” és a „terrroristákkal”, hogy te nyugodtan tévézhess! Fábry meg azt nyilatkozta, hogy szerinte nem „várható balhé az ünnepen”. (Biztos ő is abban a felhőkakukkvárban él, amiben az Orbán – tudod, aki sosem kér bocsánatot). Tudom, szégyellnem kellene, de nekem tetszett, amiket mondott:
Fábry Sándor interjú a Heti Válaszban (részletek)
– Ma már szabad világban élünk, nyugodtan kimerészkedhet.
– Szerintem sem várható balhé az ünnepen, ha erre céloz. Gondoljunk bele: a módszerváltás óta nem volt olyan tömegrendezvény Magyarországon, amelyen egyetlen pofon is elcsattant volna. Erős jelek utalnak rá, hogy ami ősszel történt, azt sanda politikai szándékok gerjesztették. Az, hogy a kormány ellen tüntetni merészelőket megijesszék, azokat pedig, akik a számláikat vizslatva foglalják egyre cifrább jelzős szerkezetekbe miniszterelnökünk nevét, meggyőzzék: félni a fasiszta csőcseléktől kell. Meg a terroristáktól. Színészileg ugyan finoman szólva is megoldatlan volt, ahogy ez az érdekes arcú ember nyökögve, szemlesütve felolvasást tartott a veszélyről, de a recept bevált, nincs szükség újabb balhéra. Nem is lesz. Kimerészkedhet tehát bárki, de éppen nem azért, mert oly magasan szárnyalna a demokrácia repülőgépe.
– Siklórepülést lát?
– Csak roncsokat. Ez a gép ugyanis tavaly lezuhant. Nem viharba került, nem kényszerleszállást hajtott végre, nem a biztonsági öveket kellett becsatolni: lezuhant. Ha a roncsok közül nem bányásszuk elő a demokrácia fekete dobozát, ha nem fejtjük meg, mi van rajta, még nagyobb bajok lesznek. Ez, ha tetszik, weimarizálódás, csak épp ellenkező előjellel, mint ahogy Konrád György és társai gondolják.
– A Gönczöl-bizottság is a fekete dobozt volt hivatott előbányászni, ön mégis csak a Morvai-bizottság tájékoztatóján tette tiszteletét.
– Mint annyi mindent, ezt is megírta Rejtő Jenő. Ha azt akarod, hogy ne hiányozz a névsorolvasásnál, olvasd magad a névsort. A bizottság két tagja is a fő felelősök egyikének, Petrétei doktornak a tanácsadója. Ejnye, ilyen Beninben van. Szomorúan láttam, hogy amúgy jelentékeny jogászok a miniszterelnök két szép szeméért politikai feladatot vállaltak. A felelősséget huszárosan eltaknyoló jelentésük emlékeztet az “ellenforradalom négy okát” megjelölő 1956 utáni kora kádárista szösszenetre. Csak egy apróság: egyetlen letartóztatottal sem beszéltek. A Morvai-bizottság ezzel szemben több tucattal. Erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy jelen legyek.
– Felebaráti szeretet?
– Vagy harmincan mondták el a történetüket a jelentés közzétételekor, ezeket, mi tagadás, megrendülten hallgattam. De október 23-án nem csak azokat verték meg, akiken a gumibot csattogott. Itt egy országot vesszőztek meg gyalázatos módon. Ezen nem lehet túllépni. Az ugyanis, hogy a rendőrök egyeseket órákon át a Magyar Rádió udvarán térdepeltettek, nem csak néhány fájós térd története. Kérem szépen, ez Chile! Pinochet ugye a santiagói stadiont változtatta fogolytáborrá: ez ennek a mikrováltozata. A módszerekért persze nem kellett Dél-Amerikáig menniük, bizonyára megvannak még az 56-os receptek a pártszékházban. Például: amikor valakit bevittek, a vád első nap garázdaság, második nap csoportos garázdaság, harmadnapra csoportosan, fegyveresen, hatósági személy ellen elkövetett garázdaság. Kirendelt védő, tízperces tárgyalás. 56-ban ugyanez volt a forgatókönyv. Az, hogy lányokat ribancnak, kurvának neveznek, meztelenül guggoltatnak, nem hagynak fürdeni, hogy az alvadt vér még egy hét fogság múltán is ott büdösödik a hajukban, jogállamban nem történhetne meg.
– Egyes rendőri túlkapásoktól még nem hal meg a jogállam.
– Valóban nem, ha kivizsgálják, elítélik őket, ha a hatalom megköveti és kártalanítja a sérülteket. Akik látásukat vesztették, akiknek három ujjuk csonkolódott, és így tovább. Ehelyett még mindig folynak az ellentmondásos rendőri tanúvallomások alapján indult eljárások. Ezeket be kell szüntetni, amnesztiában kell részesíteni a már elítélteket. A jogtalanság ugyanis az azonosító nélkül randalírozó rendőrökkel kezdődött. Jobb helyeken az ilyennek terrorista a neve. Egyébként ami történt, több mint túlkapás. A gyertyának persze a tévészékháznál megsérült rendőrökért is égnie kell. Akárcsak a székházat, őket is odadobta a kormányzat.
– Vigyázzon, Petrétei miniszter mindjárt megkínálja egy perrel, vagy önnek is bocsánatkérési ultimátumot ad.
– Bizonyára véletlen, hogy Ferenc testvér és ő egész éjszaka fülledt beszélgetéseket folytatott a rendőri vezetőkkel. Fociról és hetyke nőcskékről cserélhettek eszmét, nyilván ezért felejtettek el parancsot adni, hogy az adómból fenntartott rendőrség szíveskedjen már megvédeni az ugyancsak az én adómból fenntartott köztévé székházát. Persze a hatalomnak úgy kellett ez a balhé, mint egy falat kenyér: lehet csőcselékezni, fasisztázni, meg arról szipogni, hogy mi vagyunk a békés többség, a nyugalom letéteményesei. Köszönjük szépen, megkaptuk már azt a rettenetes nyugalmat. Harminchárom éven át élvezhettük. A módszerváltás illúziója éppen az volt, hogy végre nem ilyen országban kell élnünk.
– Nem kell. “El lehet menni, kérem szépen!”
– Ha akkor nem mentem, most sem megyek. Inkább elmondom, mit látok. Nem mintha azt hinném, hogy ettől a kormány magába száll. A tiltakozásokból, amelyek Gyurcsány minden megmozdulását kísérik, nem arra következtetnek, hogy elszúrtak valamit. Késő bolsevik aggyal pozitív visszajelzésként értékelik. “Mi boldoggá teszünk benneteket. Ha beledöglötök, akkor is. Lám, már dögledeztek, hát biztos nagyon jól csináljuk.”
– Jönnek az EU-s pénzek, majdcsak eljön a boldog jövő.
– Majd. Akár egykor az érett szocializmus. A reformok lényege ugyanakkor nem más, mint megpróbálni visszalapátolni az eltapsolt pénzt. Hogy hova lapátolják, az más kérdés.
(forrás: www.hetivalasz.hu)
HALASIZSOLT 
Hozzászólás